Nors, Dorthe: Tükör, index, kuplung – avagy egy negyvenes nő vezetni tanul

Tükör, index, kuplung – avagy egy negyvenes nő vezetni tanul


A Tükör, index, kuplung korunk középkorú, magányos szinglijének bibliája. Annak a nőnek a története, aki 40 évesen meg akar tanulni vezetni, de nem tud sebességet váltani, nem érzékeli a holtteret és folyton elszédül. Annak a középkorú nőknek az egyszerre humoros, (ön)ironikus története, aki úgy érzi, láthatatlanná vált, eltévedt a nagyvárosban, nem tudja honnan jött, hová tart.
„Anélkül, hogy létezett volna szingli-kultúra, azért szinglik Ballingban is voltak. De nem csináltak belőle akkora felhajtást, Sonja is kibékülne a régi módival, mert a szingli-kultúránál semmi sem lehet idegesítőbb. Ezeket a hordákat különféle manőverekkel kilóra eladják, mint a vágómarhát. A szinglik ki-be járkálnak az éttermek ajtaján és fejükben hemzsegnek az online társközvetítők. Mindig egyedül, mindig éppen két szexuális kapcsolat között csörtetnek valahová, és vásárlás-központú beszámolóikkal azt hirdetik, hogy az embernek arra kell törekednie, hogy maga is fogyasztható legyen.”

Személyes kötődés:

Kicsit olyan ez a könyv, mint én magam is vagyok. Változatos. Méghozzá azért, mert a saját jogosítvány megszerzésemet juttatja eszembe. Igaz én nem 40 évesen, hanem fele ennyi idősen nekiálltam ennek a „küzdelemnek” pontosan azért, mert kerestem a helyem a világban és az önállóságomat is próbáltam tovább fejleszteni amennyire csak lehetett. Gyakorlatilag a szerző is fejlődni szeretne. Keresi az előrejutás lehetőségét az életben.

Sonja igénybe vett egy szolgáltatást, beiratkozott egy autósiskolába, hogy vezetői engedélyhez juthasson. Ő igazán egyszerű személyiség, szeretne megtanulni vezetni és azt szeretné kapni, amiért fizet. Nem akar semmi egyebet csak meg tanulni váltani és a forgalomban úgy haladni, hogy az ne legyen se neki se másoknak kellemetlen. Sonja az a típus, aki pontosan azt szereti kapni a pénzért, amit a szerződésben vállaltak és tényleg csak annyit. Nem kér sem kedvességet, sem sajnálatot, sem ölelést. Csakis oktatást! Igazán tárgyilagos ezen a téren.

Sonja próbál az élethelyzetének megfelelően viselkedni és élni. Próbál „normális” lenni. Igyekszik feldolgozni a tényt. hogy minden megváltozott körülötte. A  családjával való kapcsolatán át egészen az életkörülményei-ig. Több levelet is ír, de mindegyik papírkosában végzi. Nem igazán tud mit kezdeni a távolsággal és a magánnyal. Nem meri kimutatni a családjának a valódi érzéseit, így a nekik szánt irományokat is csak megírja, de el nem küldi soha. Az egyik levélben sablonos, távolságtartó, hétköznapi, a másikban már kicsit személyesebb, de még abban sem tárulkozott ki teljesen. Sonja nem tudja, hogy kezelje ezt a számára kényelmetlen helyzetet.

40 évesen sem találja önmagát, illetve az utat a családjához. Bárki átélheti ezt, aki meghozza azt a döntést, hogy elköltözik arról a környékről, ahol a rokonai, barátai élnek. Teljesen normális, ha egy új élet helyzetben kicsit elveszünk.

Könnyen beleélheti magát sorsába az olvasó, hiszen ezek az apróságok mindegyikünkkel megtörténhetnek.

A borító nagyon egyszerű, lényegre törő. Passzol a szöveghez. Nekem ez az olvasmány igazán könnyed. Gyorsan lehet vele haladni és nem is túl hosszú. 

Szerintem egy laza Balaton parton töltött hétvégén újra előveszem.



Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak és a Kildarának!

A könyvet itt tudjátok beszerezni.


Norina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések