Minden nap Valentin nap 229/365

Olvasni Jó!

Ez még nem a könyvkritika, csak egy kis elmélkedés.

Bár már nagyon rég írtam önálló saját szavas bejegyzést a blogomba, mely közeleg a 8. születésnapjához. Hihetetlen, hogy lassan 8 esztendeje kezdtem el az írást ezen a felületen.
No, de!
Néha szoktam ám olvasni is. Olykor előfordul, hogy könyvkritikát írok. Bizony. Néha még ad egy esélyt a könyves bloggerek csapata és nem mond le rólam még akkor, sem amikor már én rág lemondtam magamról. Szóval, köszönöm szépen Kildara és Tóth Anikó Dóra a megtiszteltetést, hogy egy újabb könyvről írhatok érdemben. A Jóbbra húzott történetek korunk egyik legaktuálisabb témáját dolgozza fel. Azt hiszem a Tinderről, mint kapcsolat kereső applikációról én még az idei évig egyáltalán nem is hallottam. Úgy látom, hogy öreg vagyok én már ehhez. Kicsit leragadtam az MSN, az IWIW és az IWIW Csajok és Pasik alkalmazásánál. A mi korunkban még volt Myvip meg Barátikör, meg Donna, meg Találka.hu és ennyi, ami még így nagy hirtelenséggel eszembe jutott. Évekkel ez előtt foglalkoztam a témával én is. Hiszen az internetes társkeresés nem új keletű, csak míg régen ciki volt, ma már természetes, hogy a párok harmada így talál rá a párjára. Amíg mi az említett oldalakat böngésztük, addig a mai fiatal a telefonján vagy éppen a tabletjén ismerkedik. Júj, miközben írom ezt a csodálatos monológot, amit azért írok, mert kaptam egy megjegyzést miszerint a képek mellől hiányoznak a történetek. Így gondoltam, akkor ezt a hiányosságom pótlom, ha már az írás az életem vagy mi a szösz. Szóval, ott tartottam, hogy Júj! Eszembe jutott valami. Nekünk, vén rókáknak még volt Trefort.hu is. Élő cset. Nagyon nagydolognak számított ám, álneves, beceneves vadidegenek beszélgettek. Akikből a későbbiekben akár ismerősök is lehettek. Nah, nosztalgia vége!
Vágjak bele: JOBBRA HÚZOTT TÖRTÉNETEK..!
Öreg vagyok én már ehhez, hangzik el oly gyakran a mondat a számból. Sokszor tényleg nagyon öregnek érzem magam. Gyakorlatilag ez így már 14 éves koromtól. Próbáltam rájönni miért is van ez, hogy nem tudok annyira laza lenni, de azt hiszem rájöttem. Igen is tudok, csak nem mindenkivel. Szóval, akivel „laza” vagyok az barát, akivel nem az ellenség. Jó, ennyire nem kell kisarkítani, de megválogatom, kinek adok a mosolyomból. Nem jár ám az csak úgy mindenkinek. Ezeket a sorokat vidékről írom. Hogy honnan azt most nem írnám le, mert ez az én dolgom. Viszonyt annyit mondhatok, hogy nem vagyok rossz helyen és szépen lassan megtanulom értékelni azt, amit kapok. A könyv kapcsán, azaz elmélet jutott eszembe, hogy talán túl sok mindent akarunk, túl nagyok az elvárásaink. Pedig a boldogság a lábunk előtt hever. Én hiszem, hogy minden ember értékes a maga módján. Nincs jogunk pálcát törni egyetlen életesemény felett sem. Mert sokszor nem látunk bele a miértekbe. Alapjáraton, ami engem leköt, azaz élettörténetek és a lélektani történtek, a valós események és azoknak a pozitív kimenetele. Mert nem mások kárának örülök, hanem mások sikereinek és ez nagy különbség. Tessék egy kicsit jobban alkalmazkodni, kicsit többet adni, és nem mindig csak kapni akarni, tessék egy kicsit elfogadni önmagunkat úgy, ahogy vagyunk és egyszer minden a helyére kerül. Az én életem elég kacifántos, de nem bánom, mert minden egyes kanyarulatnak helye volt az életemben és ma is helye van. Helye van a rossz napnak, a fáradtságnak, a kimerültségnek, a sírásnak, a nosztalgiázásnak, a gondolatnak, hogy de jó is volt akkor és aztán helye van a ma értékelésének, a pillanatnak, amit élek. Helye van a hálának és helye van a reménynek. Mert amíg él bennük az őszinte, tiszta remény, addig az életünk sem kilátástalan. Szép álmokat. - Norina

Megjegyzések