Minden nap Valentin nap 149/365

N a g y  J u d i t:  É b r e d é s e i m


Új könyv érkezett a Norina polcra. Végre megtudtam szerezni, egy olyan regényt, amely, még a megjelenése előtt felcsigázta az érdeklődésem.

A történet több, mint lebilincselő. Egyszerre megrázó, megható és gyönyörű, ugyanakkor kivételesen őszinte, nyílt és valósághű. Nem azért, mert ki mer mondani dolgokat az író, sokkal inkább, azért, mert szembe mer nézni önmagával. Ami az élet talán legnehezebb feladata. A saját korlátaink, falaink, képzeletünk, teljesítményünk vagy éppen alulmaradásunk következménye mindig felismerően hat ránk, csak épp nem mindig merünk szembenézni vele. Tetszik, hogy nincs benne túlzás, nincs benne plusz, hogy a sztori szaftosabb legyen. Egyszerű, mégis hihetetlen mélységekig elmenő történet a Judité. Már nagyon vártam, hogy olvashassam, hiszen - Olvasni JÓ! - és ezt továbbra is fenntartom, de van az a pont, amikor nem olvasni kell, hanem szembenézni saját magunkkal. Szóval a könyv, nagyon hasznos mindenkinek, aki egy kicsit kapható az élet történtek varázslatos, olykor kegyetlen, olykor kegyes, néha pusztán szerencsés világára. Mert ez egy külön világ, egy külön élet, egy anya írása, egy szülés története, egy nevelés kezdete. Ismerkedés az újjal, a váratlannal, a családdal és önmagunkkal.


Azt akartam, ami elmúlt, ahelyett, hogy élveztem volna, ami van." - N.J.


Ahogy haladok előre a könyvvel úgy haladok hátra magammal. Elképesztő ez a nő. Pláne az, amin keresztül ment. Megmutatja, hogy mennyi erő és akarat és kitartás van egy emberben, ha akarja. Kitartott, harcolt, küzdött és végül nyert, nyert egy boldog életet, amit senkivel nem cserélne el. Nehéz feladatokat kapott, mint fizikailag, mint lelkileg, de az idő és az évek őt igazolták. Remek ember, remek feleség, remek anya, és remek kolléga is egyben. Mert nem vesztette el a hitét és a reményt, hogy egyszer minden jóra fordul.

Köszönöm Judit, hogy olvashattam a történeted. Igazán sokrétű ember vagy, aki az én szememben hiteles és ez nagyon fontos. Sajnos nekem is megvan a magam kis története, és egyáltalán nem mondom, hogy kisebb probléma az enyém, mert sajnos nem az. De, már legalább nem félek tőle. Nem félek belevágni és a legfontosabb nem félek végigcsinálni!

Talán egyszer ebből a sztoriból is születik majd egy könyv. Az én könyvem, az én történetem.

Sokat segít a gyógyulás folyamatában, ha szembenézel a fájdalommal, ha kimered mondani, azt amit érzel, ha mersz szólni, hogy fáj. Nem kell mindent magadba fojtani, néha csak teret kell engedni az érzéseknek. Még akkor is ha kitörnek és visszavonhatatlanul előhozzák, azt, amit annyira féltél. Higgy magadban és higgy az erődben. Láss Csodát és merj É L N I!


Erőt adtál és ezt  K Ö S Z Ö N Ö M  N E K E D!

„Az embernek két évre van szüksége, hogy beszélni megtanuljon, és ötvenre, hogy hallgatni megtanuljon."

Gy. .D.: De egyszer odaadhatod neki ezt a könyvet.
N. J.: Igen, és így lett az én legnagyobb veszteségem a legnagyobb ajándékom. Mert
elindított egy önismereti úton, és segített abban, hogy szembenézzek a saját történetemmel, és megvizsgáljam, mi az, amit már generációk óta cipelünk magunkkal a családban, és végre le kéne tennem.
De mindenki másnak is szembe kellene néznie a múltjával, mert mindenkinek megvan a maga története. Nem szeretem, ha valaki azt mondja: „Ó, az én sztorim a tiédhez képest semmi…” Nem igaz. Mindenkinek megvan a maga fájdalma, és annak a maga súlya és jelentősége. Én ennek köszönhetem, hogy fel tudom fogni, mekkora ajándék, hogy élek. Még akkor is, amikor reggel zuhogó esőre ébredek, és az élet tele van nehézségekkel. Annyira örülnék, ha valaki, miután elolvasta a könyvemet, csak ennyit megértene belőle, és oda tudni fordulni mások felé.
forrás: wmn.hu

Azt még nem tudom, milyen lesz, ha mások elolvassák, mert ezt a részét még nem fogtam fel, de ha lesznek negatív megjegyzések, az is egy tanulás, hogy azt is elfogadjam: attól még lehetek jó ember, ha nem tetszem mindenkinek." - N.J.forrás: wmn.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések