Minden nap Valentin nap 134/365

Útinapló

Eger Belvárosi utcakép sorozat I.

„Cool Traveller NEVER SLEEP!‟ A jò Utazó soha nem alszik!‟ - Norina


Kedves UtazóBolond Kolléga!

Eljött az ideje, hogy újra írjak. Újra arról írjak, ami miatt létrehoztam ezt a blogot.

Hogy mi miatt hoztam létre?

Öncélból. Semmi különleges tervem nem volt, csak az, hogy részletesen leírjam mit éltem át egy-egy utazásom során. Hogy, ha majd egyszer ránézek, akkor a már feledésbemerülő emlékek újra fölelevenedjenek. És pontosan úgy emlékezhessek vissza, ahogy az események megtörténtek. Legyenek ezek bosszantóak, vagy mókásak, vagy éppen szomorúak. Semmi mást nem szeretnék, csak emlékezni, újra és újra és újra egészen addig amíg élek. Erre egy barátnőm segítségével jöttem rá. Aki a tudta nélkül nagyon sokat segített nekem az elmúlt időszakomban. Mert vannak azok a nagybetűs BARÁTOK, akik lehet, hogy nincsenek jelen a mindennapjaidban, mert nincs lehetőségetek beülni a napi meló után egy kávéra valahova, és az is lehet, hogy pár hónap is eltelik két kommunikáció közt, de egy biztos, hogy az igaz baráttal mindig ott folytatod, ahol abbahagytad. 
Pontosan ott. Köszönöm, hogy vagy, illetve vagytok nekem. Nélkületek nem lennék azaz ember, aki ma vagyok ez egészen biztos. Vannak emberek, akik csak beszélnek, vannak, akik hallgatnak, vannak, akik akkor válaszolnak, ha kérdeznek és vannak, akik figyelnek, arra amit a másik mond nekik. Juca figyel és válaszol is. Ezért nagyon hálás vagyok neki. No, meg azért, mert az idő sem fogott ki rajtunk, az elmúlt 14 év tele emlékekkel összeköt minket, amíg csak élünk. Meg még az a jó néhány, amely vissza van. Tudod, ő pont azaz ember, akinek szólhatok akkor is ha kicsattanok a boldogságtól és akkor, ha épp baj van. Nem szégyellem magam előtte és nem kételkedem az őszinteségében. Fontos dolog a barátságban a megbízhatóság és a nyíltság is. Mert az igaz barátok előtt az embernek nincsenek titkai, ha vannak, akkor nem igaz a barátság. Ennyi. Léteznek kapuk melyek örökre nyitva maradnak, mert megérdemlik, mert a jószívűség megtalálja a párját és viszonzásra lel.
Viszont léteznek zárt rendszerek, csukott ajtók, korlátolt emberek. Akik egyébként a maguk módján szintén lehetnek értékesek. Csak épp az én értékrendembe nem illenek bele a stílusukkal, a viselkedésükkel, az életfelfogásukkal. Őket pedig el kell engedni és ki kell zárni. Mert nem kell olyan közösséghez tartozni, akik nemhogy segítenek előrébb jutni, de sokkal inkább hátráltatnak. Kell a jó kritika, kell a jó megmondó ember, de nem kell a rosszindulatú beszéd és nem még annyira sem kell a negatív hangvétel. Szeretem a zárt és nyitott kapukat egyaránt. A zártakat azért, mert a múltban megélt élményeim akárhogy, de hassal vannak a mai önmagamra ezért nem haragszom rá, nem utálom, nem bántom. Szeretem a múltam. Szeretem minden ismertségével, lököttségével, hibájával együtt. Szeretem, amikor benne éltem szintén így éreztem és minek is letagadni azt, ami nyilvánvaló nem? Teljesen fölösleges. Viszont az újat is szeretem, a nyitott kaput, a mostani életemmel. Mert mostanra találtam igazán önmagamra. És tudom, hogy életem legjobb időszaka már belépett az életembe, és ez már egy véget nem érő boldogság kezdete. Apropó boldogság.. Nemrég Egerben jártam, egy megtisztelő meghívásnak köszönhetően. Akkor készítettem ezeket a csodálatos felvételeket a hangulatos belvárosban, amit azóta is imádok. Nagyon romantikus a történelmünk egyik alapkövén sétálgatni, az ország egyik legismertebb regényének színhelyén elmélkedni a világ akkori és mai dolgain. Szeretem Eger városát és bármikor bárkinek szívesen ajánlom, ha egy kis magányra vágyik. Mert itt lehetőség van elvonulni a tömeg elől. Szóval Eger hamarosan újra találkozunk, addig is nosztalgiázom egy sort.

A Kossuth Lajos utca 9. sz. alatt áll a megyeháza épülete. Ennek legfőbb ékessége, egyben a magyarországi kovácsoltvas-művesség kiemelkedően gazdag, igényes és egyben reprezentatív darabja a főkapu fölötti félköríves vasrács, a Hit, Remény és Szeretet allegorikus alakjaival, valamint a kovácsoltvas kapuk, amelyeket Fazola Henrik készített 1758 és 1761 között. Az udvarban, a volt börtönépületben pedig a XVIII-XIX. század hangulatát idéző várostörténeti kiállítást és a megye sporttörténetének kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők.
forrás: Tulipán Kemping


Az újdonság ereje, mert utazni jó.


Egy Lökött Utazó: Norina
©) Norina, 2017

Megjegyzések