Minden nap Valentin nap 122/365

Mi is az a válság? Mit nevezünk mi krízisnek? Mitől félünk igazán?

A boldogság megtalálása mindenki életében rettentően fontos. Mindenki keresi, kutatja azt a bizonyos valamit, amiről azt se tudja micsoda. Fogalma sincs mire fáj a foga, csak fáj. Egyszerűen csak emészti az élethelyzete. Őrlődünk, és őrlődünk ameddig csak bírunk. Nem, vagy csak nehezen tudjuk elfogadni, hogy az élet lemondásokkal jár. Célszerű dolog ez. Mert ha egy álombeteljesülése megnyitotta kapuit, akkor ez bizony egy másik vágykép bezárásával járhat vagy jár együtt. Amit igen kemény beismerni. Sok tervünk van életünk folyamán. Több ezer dologról ábrándozunk, több millió tennivalót látunk magunk előtt. Hosszú az a bakancs lista. Nagyon hosszú. Mégis hiszünk benne, hogy egyszer minden álmunk valósággá válik, szépen sorban mindent megkapunk amire várunk vagy vártunk. De, ez egyáltalán nem mindig van így. Várjuk a csodát, várjuk a látomás mennyei érzést keltő csodálatos, rendkívüli élmény eljövetelét, de az valahogy mégsem akaródzik jönni. Mégsem az a bizsergető mindent elsöprő élmény amire számítottunk. Mégsem varázslat. Hiányzik a csoda, az a bűvölet, ami az életet széppé, teljessé képes tenni. Ilyenkor önző vagyok? Ilyenkor azt kellene, gondolnom magamról, hogy semmi sem jó nekem. Ilyenkor el kéne nyomnom magamban az érzéseim? Ilyenkor alább kéne adnom az elvárásaimból? Talán. Talán igen. Csak akkor mivan ha képtelen vagyok lemondani az álmaimról? Ha nem akarok beletörődni a szürke életbe, ha többet szeretnék ennél? Sokat akarok, túl sokat? Itt most belemehetnék abba, hogy mi a sok és mi nem az. Ez sem könnyű kérdés, ahogy az élet egyetlen kérdése sem az. Talán több a komolyság, mint kellene. Észreveszem magam és másokon is, hogy nem saját maguk miatt élnek, hanem a többiekért. Legyen ez tesó, szülők, barát vagy barátnő, haverok. Teljesen mindegy kiért, de mégis szeretünk másokra hivatkozni. Az életben a legfontosabb dolgok a megélt pillanatok és azaz egyetlen személy aki hosszú-hosszú éveken velünk tart és végig kísér minket utunkon. Mindenki más is fontos, csak nem élhetünk helyettük, nem élhetjük az ő múltjukat és jelenüket sem. Akármennyire is közel állnak hozzánk figyelnünk kell arra, hogy mi magunkért éljünk és ne a társadalmi normákért. Semmi értelmes a másokhoz való értékrendhez, mert mindenkinek más az érték. Mást képvisel, mást szeretne. Amit én szeretnék az itt lebeg előttem mégsem értik meg sokan. Egyszerű álmaim vannak, egy közös otthon, csemeték és mellette egy olyan karrier amire büszke lehetek. Szeretnék még tanulni, sokat utazni, írni, fotózni és abban dolgozni amiben ki tudok teljesedni, ami az álmom. Egy korrekt munkahely, egy korrekt főnőkkel. Ezek a túl nagy dolgok? Nem hinném. Ezek általános apróságok, amik a mindennapi élet örömeit adják. Mert, bizony rövid időre jövünk a világra és nem azért kapjuk ezt az ajándékot, hogy elpocsékoljuk. Eltékozoljuk a időt, ami oly drága. A legdrágább dolog a világ, mert ha az elfogy nincs tovább! Nincs folytatás. Becsüljük meg jobban ami megadatott és vigyázzunk rá nagyon nehogy késő legyen. Nehogy túl későn eszméljünk fel arra, amit oly nagyon akartunk, az már nincs velünk. Távozott és többet nem tér vissza. Az élet egy esélyt, méghozzá egy olyat, amivel kötelező élni, amiből szükséges kihozni a lehető legjobbat. Mindent amire szükségünk van. Legtöbb esetben nem anyagi javakra, hanem a szerető társra. Kisebb-nagyobb viták lesznek, kisebb-nagyobb nézeteltérések előfordulnak, de a lényeg a végkifejlet, a megoldás, az hogy mit látunk egymásban. Mit veszünk észre amikor egymásra mosolygunk, hogyan találkoznak a pillantásaink, hogyan öleljük egymást. Semmi más nem lényeg, csak az, hogy legyen kihez odabújni a bajban. Legyen aki megvigasztal, legyen aki szeret. A többi mellékes, és alakul, ahogy alakulnia kell. Sok minden fáj egy élet folyamán, sok mindent nem értünk, sok minden zavaros. Csak az számít ebben a nagy zűrzavarban, hogy ki táncolja át velünk az éjszakát, és ki készít nekünk reggelit nap, mint nap. Ki főzi a vacsoránkat, és ki törődik velünk igazán. Ki támogat minket, és ki tart ki mellettünk. Legfontosabb amije egy embernek lehet az a Szeretet érzése. A szereteté, amely soha nem fogy el. Amely erőt ad, bátorít, önbizalmat kelt, boldogságot sugároz, hisz bennünk, és a szereteté, akiben mi hiszünk.

Norina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések