Minden nap Valentin nap 118/365

Az álmokért harcolni kell. Sok a pofon útközben, de csak cél iránti igazi vágy segíthet át a nehezebb napokon. A cél lenne a boldogság?

Minden hónapban történik valami különleges, amit nagy boldogságként élünk meg és minden évben van egy időszak, amire jó vissza emlékezni. Hogy személyes történetemre is kitérjek. A lényeg, h sikerült megoldanom és átgondolnom mi lenne a legjobb nekem. Hiszen magamnak én vagyok a legjobb tanácsadó. Persze vannak hozzám közel áll emberek akinek számít a véleménye. De a döntést akkor is nekem kell meghozni. És én döntöttem, és az elhatározásom meg is fogom tartani. Tanulok ez eddigi hibáimból és elkezdem tudatosan építeni az életem. A hibák ott van a mindennapjainkban. Van aki képes túl tenni magát és van aki nem. Lehet, hogy csak a mumust keressük, ahelyett, hogy magunkba néznénk. A szabad választás joga megvan és mindig meg is lesz. Hogy élünk-e vele, az már más kérdés. Szeretném kiadni magamból, azt ami több hónap alatt raktározódott el bennem. Nem tudom mit hoz a jövőm, és nem tudom mi értelmet ad a múltam. Nem tudom honnan indultam és elképzelésem sincs merre tartok. Egyszerűen, csak haladok, sodródom az árral, harcolok az elveimért és élem a mindennapjaimat. Próbálom elérni az álmaim és nem feladni, ha akadályba botlom. Egyszerűen csak igyekszem élni. Próbálom nem csak átvészelni a mindennapokat, hanem örülni minden egyes pillanatnak, amit sorsom nekem szánt. Hiszen sosem tudhatom meddig tart a ma és meddig lesz lehetőségem, kimutatni szeretteimnek, hogy mennyire szeretem őket valójában. A hétköznapokban sokszor okozok fájdalmat. Sokszor bántok és legalább ennyiszer bántanak engem, pedig valójában szeretnek. Szeretjük egymást, azokat akik részei az életünknek. A szüleinket, a testvérünket, a barátainkat, a rokonainkat és mindenkit, aki megérintette a szívünket. Néha mi magunk is elfelejtjük, hogy amit érzünk az szín tiszta szeretet, sokszor jönnek csúnya szavak a szánkra, de tudjuk, h nem gondoljuk komolyan. Csak a méreg és a düh mondatja velünk. A pillanatnyi fájdalom, amit érzünk.Vajon minden fájdalom egyforma..??? Minden érzés ami a szívünk legmélyét nyomja ugyan olyan erejű??? vajon mi az ami igazán számít??????? Vajon a napi apró kis bosszúságok, megérdemlik, h tényleg elszontyolodjunk.. és levegyük a mosolyt az arcunkról. Mert, szerintem nem! Minden csak az adott pillanatban okoz szíven szúrást... Órák illetve napok elteltével rájövünk, h nem lenne szabad túl reagálni illetve véresen komolyan venni, minden gondolatot, szót, felénk tett cselekedetet. Egyszerűen csak el kéne tudni engednünk a fülünk mellett dolgokat. Mintha soha el nem hangozottak volna és ezáltal megkönnyíteni a saját lelkivilágunkat.. Bizonyára azért vagyunk emberek, h megbocsássunk magunknak és azoknak akiket erre méltónak találunk.

Szeretni kell, szeretni érdemes, és szeretve lenni jóóóó! :) Szeretet nélkül lenne csak igazán üres az életünk:) Amíg egy ölelésben érezzük a szenvedélyt, a ragaszkodást, azt h fontosak vagyunk valakinek, addig van remény és semmi sincsen veszve... Mindent helyre lehet hozni, ha őszintén megbántuk és mindent meglehet bocsájtani, ha igazán akarjuk.. Mert nem azért élünk, h utálkozzunk... Azért vagyunk a világon, h tovább adjuk a jót... hiszen, aki pozitívat ad, az azt is kap vissza... a vonzás törvénye... tudnék még elmélkedni.. de búcsúzom egy kis időre...

Szép napot Nektek!

Norina





Norina





Egy idepasszoló idézet: "Mikor a legjobbat próbálod kihozni magadból, de nem sikerül; mikor megkapod amit akartál, de nem azt amire szükséged lenne; mikor elveszítesz valamit, amit nem lehet pótolni; mikor szeretsz, de hiába teszed - lehet ennél rosszabb?"

Megjegyzések