Minden nap Valentin nap 105/365

Határátkelő

A Beszélgetések II.

Nosztalgia I.

Ébredezés a nagy városban vagy inkább folyamatos rácsodálkozás az itteni  életre.  Ma van a 4. napja 3. éjszakája, annak hogy megérkeztem. Körülbelül  pontosan 72 órája szállt re a repülőgépem. Hétfőn angol idő szerint reggel 8-kor már London Stansted Airport-on voltam. Hosszú éjszakázás előzte meg a repülést. Általában reggel 8 óra felé szoktam kinyitni a szemem. Tehát vasárnap is így történt. Terveim szerint este 6 tájékában nyugovóra akartam térni, mondjuk úgy éjfélig. Bármennyire is próbálkoztam nem sikerült elaludni. Éppen ezért tudtam, hosszú napom lesz és nagyon fárasztó. Éjfél tájt már a család is ébredezett, készülődött. Hajnali 1-kor megvettük az autópálya-matricát és elindultunk Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Olyan fél 4 tájban értünk ki a Terminál 2-höz, előtte még Tesco-ztunk egyet. Mert azt hittük bőven lesz időnk. Nem volt. Sorban állhattunk már akkor, mert mások is érkeztek hozzánk hasonlóan korábban. Szóval a reggelink mehetett a szemétbe. Soknak tűnik, hogy két órával indulás előtt ki kell érni  a reptérre, pedig nem az. Sőt. Majdhogynem kevés. Észre se vettük és egy szemvillanás alatt elszaladt az idő. Olyan hamar a járaton találtuk magunkat. Ekkor már 23 órája talpon voltam, kezdtem elég nyűgős lenni, de két és fél év után újra repcsire ülhettem. Élvezni akartam. Izgatott voltam, és egyre álmosabb. Ez érezhető volt rajtam, hiszen pörögtem. Mindenképpen ébren akartam maradni, hiszen fotókat szerettem volna készíteni, hogy legyenek emlékeim. Nos ez elég sokáig ébren is tartott. Majd valamikor utazásközben 5 és 10 perces intervallumra elszundítottam, nem nevezném alvásnak, de leragadtak a szemeim pár percre. Aztán fotóztam tovább. Gyorsan eltelt a két és fél óra. Hamar Londonban találtam magam. Innen indult a neheze, hiszen 20,4 kg nagy bőrönd, 10 kg válltáska, meg  a női tatyó ami még vagy 3 kg. Megindult a cipekedés. Először egy vontra szálltam ami nem volt a legolcsóbb megoldás, mert 21 fontba került. Az utolsó vonat valamiért csak 2,7 font volt.



A metró jegy árára pedig így hirtelen nem emlékszem. Átszállásokkal, mozgólépcsőkkel és sétával értem el a célt, a házat, ahol egy szobát bérlek. Kis elő udvarral rendelkezik. Van egy előszoba szerű, ahol van lépcső az emeletre és egy szoba. Van a ház hátsó része a konyhával, mellette szobánkkal amiből nyílik egy kis hátsó fedett teraszrész, egy fürdő - wc és a hátsó udvar. Az emeleten 3 szoba van és ott is van fürdőszoba vécével. Aranyos kis házikó, ami jó környéken található. London egyik legjobb, legkulturáltabb, leggazdagabb városrészében. Nos, elértem egy álmom. Itt vagyok kiköltöztem a világ egyik legszínesebb országának fővárosába. Itt vagyok, ahol nincs megkülönböztetett bánásmód, ahol az emberek ott segítenek egymásnak, ahol csak tudnak. Mindenki elfogadja a másikat olyannak, amilyen. Ez talán az egyik legpozitívabb dolog, ami az otthonból mindig is hiányzott. Bármennyire imádok Magyarnak lenni mégis el kell ismernem még van hova fejlődnünk emberség terén. Tapasztalatim azt mutatják, hogy még a legjobban rohanó ember is mosolyogva áll meg segíteni, ha kérdésem van felé. Bár a landlady sikeresen kihozott a sósodromból, mert már több 24 órája fenn voltam 4,5 órába telt mire a reptérről eljutottam a szállásra.. és miatta még vagy 1,5 órát fagyoskodtam hulla fáradtan, mert lusta volt időben elindulni.Tehát délután volt mire bejutottam a szállásra, ami elsőre sokkolt. Lényegében mindegy volt már minden, csak aludhassak, de persze még voltak elintéznivalók, úh még egy kis séta várt rám. Olyan este 8 lehetett amikor azt mondtam, hogy 36 óra nem alvás után nekem aludni kell. Mert már mindenre képtelen voltam. De tényleg mindenre. Úgy nézhettem ki, mint egy repedt fazék. Szóval kidőltem. Ez volt a 2. első napom Anglia szívében. Mert egyszer már jártam itt nyaralás céljából.

Megjegyzések