Minden nap Valentin nap 93/365

Norina szemmel.

Az újdonság ereje, mert utazni jó.

 „Cool Traveller NEVER SLEEP!‟ A jò Utazó soha nem alszik!‟ - Norina


Emlék 2011-ből, amikor először jártam Angliában. Ekkor még csak egy röpke nyaralásra érkeztem. Egyedül utaztam és nagyon jól éreztem magam. Írország valóban a kedvenc szigetem volt egészen 2016. júniusig, amikor is nászútra mentem egy nagyon különleges szigetre Tenerife-re. Ugyanis tavaly nyártól már ez az a hely, ami a szívem igazi csücske. A tökéletes álomország. Tehát ez az írás 2011-ben íródott. Amikor is csak Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Erdélyben és Horvátországban jártam. Azóta visszatértem Erdélybe kétszer, Angliába már nem nyaralni mentem, hanem élni. Ausztriában is rendszeres vendégmunkás voltam. Németország szintén minden évben program, hiszen ma már a Tesóm él kinn. No meg Spanyolországgal is bővült a lista.

"..A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra......"

Egy kis idézettel indítottam hazatérésem első bejegyzését. Imádok utazni, gyerekkoromtól fogva ez az én igazi hobbim, az írás, a képek és az utazááááááás, no meg az olvasás. A manók földje után, az Egyesült Királyságot is bebarangoltam. Nagyon tetszett Anglia, London a sok park, amit bejártunk, a terek, az utcák, a hidak, a folyók, a tengerpart, de Írország valahogy a szívemhez nőtt. Nekem örök legkedvencebb ország marad. A Ír-sziget a szerelmem, Angliát pedig imádtam. Természetesen mindkét országba visszatérek még egyszer, ez egészen biztos. Mert utazni érdemes. Nehezen lehet különbségeket és sorrendeket felállítani országok, városok, falvak, erdők, patakok, tavak, folyók, tengerek, óceánok, vízesések között. Hiszen egyedi önálló szépséggel rendelkezik minden, amit a természet alkotott. Sokszor hangsúlyozom, hogy Írország a legkedvencebb országom, amit eddig láttam, és ez tényleg így is van. De ez nem zárja ki, hogy a többi ország illetve Magyarországon belüli utazások nem tetszenének, vagy ne nőnének a szívemhez. Nagyon szeretem is. Szép ország vagyunk a magyar hon csodálatos, csak tudni kéne értékelni. a Balaton hazánk egyik számomra legértékesebb ékszere, egyben a második otthonom. Érzelmi szálak is fűznek a környékhez. Most mégis az Angliai élményeim a téma: Mindaz, amit a saját szemmel láthattam és tapasztalhattam. Főként azért szeretek utazni, hogy önálló véleménnyel rendelkezzek a célkomásokról és idén az Egyesült Királyságot tűztem ki célomul. Szerettem volna, betekintést nyeri az Angliában élők életébe, mindennapjaiba és természetesen látni az olyan nevezetességeket. Mint: a Buckingham Palace, Big Ben, Tower-híd és vár, Madame Tussod's, London eye, akvárium, a sok szép park: Hyde, Regent's, Green, Kensingtons, St. James stb. Nagyon mozgalmas volt a kinn el eltöltött szűk egy hetecske, eseményektől sem volt mentes, már az indulás is izgalmasan telt. Vidékről utaztunk Budapestre az egész családommal, testvérrel, szülőkkel, időben felértünk ezért belefért még egy Gellért-hegyi séta. Hangulatos este volt. Öcsém becsületére váljon a begipszelt lábával kísért el a repülőtérre. Összetartó család vagyunk. Már nem volt bennem félelem a repüléssel kapcsolatban. Már nem zavartak a hallottak, már nem volt ijesztő. Nem úgy, mint életem első levegőben utazása. Akkor még nagyon bizonytalan, remegő lábú leányzó voltam, aki nem tudta, hogy merre tart, csak elindult valamerre. Csak elindult egy úton, és amit, egy cseppet sem bánt meg soha. Szóval Németországba vezetett az első felhők feletti utazás, a második pedig az elképesztően csodálatos Írországba. Harmadszorra már mondhatni rutinból ment. Bár azért ekkor is ért meglepetés. Le kellett venni a cipőm is az öv, az ékszerek, a pulcsik, kabátok mellett. Aki repült már az tudja, hogy előfordul, hogy egy busz visz ki a géphez. Nekem sikerült megismerkedni egy idősebb magyar utassal. Így hát Londonig nem unatkoztam. Három különböző ország, három különböző légitársaság. Utaztam német, majd ír és most pedig részben magyar légitársasággal a Wizz Air-el! Sorban állás a repülőtéren. ekkor már anyuval maradtunk ketten, a nagy csomagom picit nehéz volt, de én úgy voltam vele, biztos, nem olyan nehéz, hogy ne tudjam föl emelni, ezért anyukám megkért egy férfit, tegye már föl nekem a szalagra. A srác is elég súlyosnak nevezte a táskám, szerinte is jól megpakoltam.  Aztán becsekkoltam. Amin meglepődtem, hogy a magas sarkú cipőt is le kell venni. Az övről, kabátról, mobilról tudtam, de ez a cipős dolog újdonság volt számomra. Nem sok várakozással már be lehetett szállni abba a buszba, ami a géphez vitt ki minket. A buszon belebotlottam egy magyar pasiba, aki egész Londonig szórakoztatott. Leghátul ültünk, természetesen én ablak mellett, renget fényképeztem ismét. Elmondhatom magamról, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik akárhányszor repültek, mindig ablak mellett ülnek. Nem sok ilyen van. Nekem ez volt 4-5. utam. Nagyon élvezem a repülés minden pillanatát, elnyerte a tetszésem. 2-2,5 óra hamar elröppen a levegőben, szép idő volt. Úgyhogy különös élményben volt részem, napfelkeltét is a gépből nézhettem végig. Amikor leszállt a gép mentünk a nagy csomagjainkért. Három ismeretlen lány is hozzám csapódott, mert nekik előreváltott buszjegyük volt és a csomag kiadás lassúsága miatt félő, hogy lekésik az adott járatot. Megtalált az a fiú is, akit anyu megkért, hogy tegye föl a csomagom és megkérdezte, hogy most levegye-e? Elfogadtam a segítségét nagyon kedves volt tőle. Már vártak a reptéren.. kocsiba pattantunk.. lecuccoltunk és aztán már mentünk is London city belvárosába. 40 perc metrózás után be értünk a központba, ahol sok km-es gyalogtúra vette kezdetét. Parkok, virágos kertek sora következett. Szobrok, paloták, várak.. és szebbnél szebb épületek.. egytől egyig mind lenyűgöző. Hétköznap a Londoni forgatag sem, más a többi nagyvároshoz képest, a hatalmas parkokban elvesznek az emberek, először azt hittem egy nyugis "kisvárosba" csöppentem. A Metróról a Madame Tussauds előtt szálltunk le. Az volt az első nevezetesség, amit megpillanthattam, a 2. a híres piros buszok, a 3. csodaszép zöld fű, amolyan egyedi angol hamvas zöld parkok sokasága.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések