Minden nap Valentin nap 81/365

A létezés foganata

Hogy mi is jut erről a szóról eszembe?

- Kérdezném én magamtól. Ahogy biztosan Ti is magatoktól.

Válaszom: a jelen, a ma, a pillanat! Nem akarok elcsépelt lenni, nem akarok senkinek, semmit bizonyítani. Eszemben sincs véleményt alkotni. Mert, ha megteszem akkor kilógok a sorból. Vajon jól teszem, ha csöndben maradok, ha nem borulok ki, ha tűrök és várok? Jól teszitek Ti, hogy lehajtott fejjel, odébb álltok? Döntsétek el!

Mert, helyettetek nem dönthet senki sem. A blogok világát éljük. A blogokét, és a virtuális létezését. Internet függő a világ, mert ide sodort a technika, és a modern társadalom. Amikor én elkezdtem blogozni, még semmi nem volt arról, hogy ezt, hogy is kell csinálni. Nem volt ennyi blog sem, pláne blogger, és a divatból is kimaradt. Mára, már hatalmas nagy trend blogot vezetni. Akár személyes napló, akár céges, akár csak vélemény alkotás céljából.

2010 eleje óta vezetem a blogjaim. Eleinte agyon másról szólt, mint most. Eszembe sem jutott mekkora ereje lehetett az itt megjelent szavaknak. Nem gondoltam, hogy van ember aki kíváncsi önjelölt "írócskák" pár soros monológjaira. Be kell látnom tévedtem. Nagyon is szeretünk azonosulni mások problémáival, vagy örömeivel is akár. Sokan erőt merítenek, abból, ha valaki nehezen kezdte, de a harc, a küzdés, meghozta a gyümölcsét. Látják, hogy neki sikerült, akkor nekem is sikerülhet. Nos, ezzel egyetértek. Minden megtörténhet, amire igazán vágyunk. Mert miért ne? Hiszek, abban, hogy boldogok lehetünk bármennyi fájdalom és nyomorúság is ért bennünket. Hiszek az álmaimban.

Ugyanakkor meg ott van bennem is, hogy, de jó lenne feladni és nem törődni semmivel.

Van amikor az élet keresztbe húzza a számításokat. Vannak előre nem kiszámolható dolgok. Ilyen többek közt a szerelem érkezése az életemben. Mostanság határátkelőset játszottam, keresgettem a helyem a világban. Próbáltam érvényesülni, próbáltam előre haladni. De hogy hova? Miért? Azt nem igazán tudtam. Csak mentem. Olvashattatok tőlem az osztrákoknál és az angoloknál töltött időszakomról. Voltak jobb és rosszabb pillanataim. Mindig épp azt osztottam meg veletek, amit érzek. Pontosan azt. Nem többet.

Rengeteget írok, néha már túl sokat is. Ez sokat segít nekem. Egyfajta gyógyszer a blogolás. Ami segít ha szükségem van rá. Néha sajna hanyagolom, de ez nem azért van mert nincs mondanivalóm. Csak mostanában zajlanak az események. Túl gyorsan történik minden. Álmodozás az életem, egy olyan vágy kergetése, amit nem lesz egyszerű megvalósítani. De nem mondok le róla. Habár ha jobban meggondolom folyamatosan teljesül egy kívánságom. Valami mindig van. Valami mindig hiányzik. Ezzel jár az élet. A legnagyobb ellenségem a beszéd több ember előtt. Rájöttem, hogy nagyon tudok félni. Zavarba jövök, ha mondjuk egy felvételi bizottság ül velem szemben. Ez viszont csöppet sem előnyös tulajdonság. Ha mélyen magamba nézek látom a gyengeségeimet. Ezzel szerintem mindenki így van, maximum fél beismerni.

Kicsit ráncba szedem az egész oldalt. Több időt fogok arra szánni, hogy írjak. Mert egész egyszerűen erre van szükségem.

Norina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések