Minden nap Valentin nap 78/365

Mi a siker titka?

Mert valójában a siker nem egy nagy dolog, hanem sok apróság, amit megélünk. Minden életszakaszban más a célunk, és mást könyvelünk el sikernek. Kis millió sikerélmény ér minket életünk folyamán.

Ezzel a kérdéssel foglalkozom pár napja. Megkerestem néhány olyan személyt, aki az ismert kategóriába tartozik, hogy Ő is mondja el szerinte mi az. Mi a véleménye ezen témával kapcsolatban. Természetesen a válaszaikat, majd a Blogomon olvashatjátok. Eredetileg egy magazin kérte meg a szerkesztőit celebek betámadására, azt hiszem így szólt a felhívás: Támadjunk be celebeket. :) (Népszerűsíteni akarták az oldalt, nem bűn.) A feladat adott volt így tehát mindenki elkezdett írogatni annak, akinek úgy gondolta. De csak én voltam a rossz, akinek nem lett volna szabad a magazin nevében írni. Hoppá. Itt jön a csavar, hogy elég sok neves magyar emberhez volt szerencsém személyesen. Valakivel beszélgetni, valakivel együtt utazni, valakivel interjút készíteni, valakit csak úgy csodálni. Sőt, olyan is volt aki engem kérdezett élő adásban és még erre emlékezett is.

Nos, többek közt neki így indítottam a beszélgetést: Egyszer régen te vezettél egy műsort, ahova engem meghívtak. Iszonyatosan féltem a szerepléstől, de te még adás előtt pátyolgattál. Nagyon kedves voltál. Jól esett. Vajon emlékszel még rám? - Jött a válasz. Emlékszem!

Ennek köszönhetően, vettem a bátorságot és megemlítettem, hogy lenne két rövid kérdésem egy oldalnak, ahol önkéntesként segítek amiben tudok. És erre mondta, hogy természetesen válaszol, amint megjött a nyaralásából. Amit ezúton is nagyon köszönök Neki. Szóval a saját nevemben annak írok akinek akarok és azt amit akarok! Senkinek nincs megtiltva, hogy írjon annak aki elérhető. Mert bárki elérhető, csak őszintének kell lenni. Ahogy én is őszinte voltam. Szóval van jó sok válaszom a diadalmenetekkel kapcsolatban és blogbejegyzéseimben meg is mutatom majd Nektek őket. Mert, nem magam miatt kérdeztem, hanem azért is, hogy Ti olvasók erőt meríthessetek. Bízom benne, hogy sikerül valamit pluszt adnom ezáltal. Érdemes lesz olvasni a blogom.

Az én privát véleményem a sikerről az, hogy a kérdés igen izgalmas. Mondanom sem kell sokrétű a témakör. A magazin főszerkesztőjétől származik az alapötlet. Ők mégsem hozzák le az interjúimat a rengeteg munkám ellenére sem. ( - Tudjátok mi a legjobb ebben, hogy nem zavar, mert éreztem az első naptól, hogy máshogy állnak hozzám. Volt egy megérzésem, ami bejött. Érdemes figyelni a belső hangra, sokat segít. Ezért sem bánt, hogy ennyire nagyon rövid ideig dolgoztam csak nekik. Úgy éreztem hátrálhatnak a saját dolgaimban, elveszik az energiám, attól ami igazán fontos. Néha csak azért lép be valaki az életünkbe, hogy elengedjük és ezáltal fejlődjünk. A lehetőséget mindenesetre köszönöm. Egy újabb élménnyel tapasztaltabb lettem. Profitáltam ismét, hiszen minél több embertől olvasok, annak szélesebb lesz a látóköröm. Mindenkit az minősít, ahogy beszél másokról, másokkal, ahogy viselkedik bizonyos szitukban. Én emelt fővel vettem tudomásul, hogy velem nem lehet együtt dolgozni. Sok sikert Nektek a továbbiakban. - ) Temérdek gép előtt töltött óra. Megállás nélkül csak a munka. Hajtottam azokat a neves személyeket, akiket arra érdemesnek tartottam. Előítélet nélkül!. Valaki nekem sem a szivem csücske, de az esélyt ő is megérdemli, hiszen ha 10.000 felett rajonganak érte, annak csak oka van. Hiszen, ha ki tudja használni, azt amit a neve adhat és ezzel nem keres rosszul, megteremti magának amire szüksége van, ami neki öröm, illetve a saját maga ura, megteheti, hogy válogat, hogy Ő diktálja a szabályokat. Miért ne tenné? Sosem ítélek látszat alapján, mert az bizony csalhat. Nos, szerintem értékes válaszok érkeztek, olyanoktól, akikről hallhattatok. Reméljük sikerül inspirálni majd az Olvasóimat!

A gondolat, a megfogalmazás, az ötlet, és a lehetőség, hogy én is kutatom a győzelem érzésének okát jó érzéssel tölt el. Mindig is érdekeltek az emberek, mindig is ilyesmivel szerettem volna foglalkozni. Még ha úgymond hobbiként, akkor is. Valahol mindig is arról álmodoztam, hogy másoknak tanácsokat adhassak, vagy csak meghallgassam őket, ha épp arra van szükségük. Amolyan lelkiszemetesládaként működök. Mindenkit körülbelül azonnal megkedvelek. Mindenkiben a pozitívat veszem észre. Mert, sosem tudtam szándékosan a rosszat keresni, vagy sosem akartam meglátni a hibákat, inkább a jó oldalt igyekeztem hangsúlyozni. Egyetlen egy olyan munkahelyem volt addig, ahol szinte sosem szúrtak le, amikor hibáztam, sosem bántottak. Ez helyett, inkább dicsértek. Észrevették, hogy mi az a sok jó amit teszek, a néha előforduló hibák mellett. Mert mindenkivel fordul elő olyan, amire nem számít. Nekem sokat jelentett, hogy ösztönöztek és ezáltal még jobb lettem. Szerettem ezt a munkám, mert szerettem a légkört. Ami szerintem az egyik legfontosabb dolog, ha állásról van szó. Ezt is egyfajta sikernek éltem meg, hogy találtam egy helyet ahol emberileg is megbecsülnek. A túlérzékenységem sokáig felvette a sértést, sokáig bántott minden, sokat sírtam. Aztán rájöttem, hogy nem éri meg senki miatt sírni, aki nem ismer. Akivel nem találkoztam személyesen, aki csak néz, de nem lát. Nem veszi észre a valóságot, a lényeget, az álca mögött a valódi lányt. Lehet szőke vagyok, lehet kislányos arcú, lehet vékony, lehet túl egyszerű, lehet ronda, mert az orvos rossz döntést hozott. Lehet, hogy sokan, ha az utcán látnak tátott szájjal néznek, lehet kinevetnek. Minden lehet, de ma már hidegen hagy. Ma már idegenek miatt nem sírok. Mert tudom azt, hogy van olyan személy, aki keményen kritizál, ha szükséges, de őszinte véleményében pozitív az írásaimmal kapcsolatban. Ő pedig nem más, mint a volt újságíró iskolás tanárnőm. Az ő szava mélyen hat rám. Ő az akinek köszönhetően nem adtam fel az írást, aki inspirál, aki miatt hajtok és akinek ajánlani szeretném az első könyvem. Mert hisz bennem. És ez nekem nagyon fontos. Rettentően sokat jelent, a támogatása. Az a bizalom, ami most is megvan évekkel a iskola után. 2009.-ben végeztem Újságíró II. tanfolyamot (OKJ-s, két éveset) Most pedig ugye 2017. van. Rég volt, de egy ideje újra felvette velem a kapcsolatot és erre mérhetetlenül büszke vagyok. Sokat Köszönhetek Neki, és a budapesti életemnek. Számomra ezek a dolgok a sikert jelentik.

Mert valójában a siker nem egy nagy dolog, hanem sok apró dolog, amit megélünk. Minden életszakaszban más a célunk, és mást könyvelünk el sikernek. Kis millió sikerélmény ér minket életünk folyamán. Kezdve a születésünkkel, talán az a legnagyobb sikerünk. Aztán jön a többi, az első csók, az első szerelem, az első külföldi út, az első nyaralás a haverokkal, az első valami, amit magunknak veszünk meg. Az érettségi, az első sikeres vizsga a fősulin, a nyelvvizsga letétele, a könyvek, amiket kiolvasunk, a filmek, amibe bele tudjuk élni magunkat.. és nem utolsó sorban a saját belső harcaink. Mind-mind elsöprő elismerések a számunkra.

Nekem például az is siker, hogy 4 év után elkezdtem az írásaimat kicsit nyilvánosabbá tenni. Mert nem igazán mertem. Iszonyatosan izgultam ettől. Rettegtem.Tudtam, hogy innentől már nem az én kis világom csak az írásom, hanem másé is. Ami jó is és rémisztő is egyben. Mégis, öröm számomra, hogy írhatok, véleményezhetek, alkothatok. Akinek tetszik, tetszik. Akinek nem, nem. Ennyi amit el kellett fogadnom, és számra már ez is nagy dolog. A 200.000-es rajongó táborral rendelkező "sztárokat" is kritizálja valaki. Mindig van olyan, akinek nem tetszik. Pontosan ezért tudatosult bennem, hogy olyan sosem lesz, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Éppen elég, ha nekem az. Ez életem egyik legnagyobb kihívása.Nem feltétlen a bulvár és a közszereplés jelenti sikert. Hiszen sikeres lehet bárki az életében, a városában, vagy csak a saját személyiségében. Ha halad az útján, amiben boldog, akkor már sikeres. Erre szeretnék rávilágítani a mostani bejegyzésemben. Lássuk csak, én mikor gondolom magamat elismertnek. Mikor hiszem el, hogy a hírnév utolért?! Jó kérdés! Ha Te is felteszed magadnak ugyanezt, el kezdesz gondolkodni. Agyalni. Nos sokféle dicsőség létezik az életben, azok pedig mind az egyéni sikereink. Számomra a legnagyobb ilyen lesz egyszer majd a babám születése. A saját kisgyermekemé, aki a világ legtündéribb csöppsége lesz. :)

De, amíg ezt megélem, addig is próbálok apró sikereket elérni az életemben. A híresek emberek véleményét még nem olvastam el, mert nem szerettem volna, ha befolyásolnak. Csak megköszöntem a válaszokat. Tényleg hálás vagyok nekik, hogy reagáltak, hogy volt akivel pár szót még váltottunk. Már ez is önmagában egy győzelem, hogy többen visszaírtak nekem. Sok mindent elárul ez bárkiről. Kellemes csalódás ért, majdnem mindenkivel kapcsolatban. Ez bizonyítja, hogy ők is elérhetőek akárki számára, ha korrekt módon közelednek feléjük. 


Szép napot kívánok Nektek!

Megjegyzések