Minden nap Valentin nap 74/365

Útinapló

Az újdonság ereje, mert utazni jó.

 „Cool Traveller NEVER SLEEP!‟ A jò Utazó soha nem alszik!‟ - Norina


Trollok és egyéb okosok
(Ez a bejegyzés hosszú évek tapasztalata. Nem a közelmúlthoz kötődik.)


Három igencsak rövidke nap van mögöttem. Élményekkel, új ismertségekkel teli időszak. Szeretem az új dolgokat, mert szeretek tanulni, illetve fejlődni.

Most viszont beszéljünk azokról a háttér információkról, amikkel sok ember nincs tisztában.

Jöjjön az, ami kimaradt a napi sztorikból. Egyetlen élményem után sem írtam le ezeket, pedig már rég le kellett volna. A napokban szoba került, hogy mennyire tökéletes mindenki élete. Nem, egyáltalán nem az. Csak minek a rosszal foglalkozni, ha van minek örülni!? :)

Például: Az utazás a világ legcsodálatosabb dolga, tehát nem panaszkodásnak venni, amit mesélek. De tény, hogy 1,5 óra után elülöd a segged az autóban, tény, hogy alig várod, hogy fölállhass, tény, hogy ilyenkor nem mindig az az első gondolatom, hogy szaladjunk nézzük meg a nevezetességet, mert az jó kép lehet a blogba. Néha csak kiszállok az autóból leülök egy padra és ülök.. annak ellenére, hogy az autóban már laposra ültem a fenekem, mert az utazás tetszik, nem tetszik igenis fárasztó! Ki lehet próbálni, hogy fél 8-tól egy irodában jobb teázni, reggelizni, újságot olvasni majd várni, hogy mi lesz az aznapi teendő vagy autóban ülni adott esetben egyedül, haladni órákon át a pályán és magadba röhögni a reggeli rádión, már amikor szól. Hiszen a térerő nem mindig jó barát. Mindezt nem ritkán éhesen, mert ha szerencséd van hajnalban kelsz, de mire összenézed, hogy biztos mindent eltettél, már ott a 9 óra és rádöbbensz késésben vagy. Szóval étlen- szomjan belevágsz az útba. Pályán vagy méreg drága kutas kaja marad, vagy lehajtasz és keresel egy kis pékséget vagy próbálsz vezetésközben majszolni vagy megvárod mire odaérsz és akkor beszédülsz az éhségtől. Ami azért nem ritka eset. Persze mindenkinek arra van ideje, amire akarja. :D Hogyne. :D Napi 5 óra alvással, talán. Lehetséges. De mivan ha nekem nem megy, mert egyszerűen, ha nem alszom ki magam kibírhatatlan vagyok. Meg egyáltalán. Mindenki más, valaki elégedett 5 óra alvással és teljesen boldog, ha ennyi jut neki. Én nem. Tehát ismét rossz vagyok. :D Jó alvó. :D 8 óra, az ami nekem kielégítő. 22-től 6-ig, ha sikerül aludni, akkor azzal ki vagyok békülve. De, megint csak azt mondom, hogy ott vannak a határidők és a rengeteg elő, illetve utó munka.

Jó oldal: A megérkezés pillanata a délutáni órákban. Mennyei, amikor csak fogod magad és eldőlsz az ágyra és azt érzed, hogy hazaértél. Végre a kényelem az első. Laza vacsi, rövid wellness, egy kis fotózkodás, éjjeli séta a szakadó esőben, de a tudat, hogy souvenir már beszerezve igazán megnyugtató. Rég aludtam már ilyen jót, mint ezeken az ágyakon. Szokták mondani, hogy az ember idegen helyeken nem alszik úgy, mint otthon. Nos, ez itt megdőlt. 

Előmunka: Nem szabadidős tevékenység, az, amikor egy adott helyről keresgélsz, olvasol és azt összeállítod magadnak. Mert időben megint azt kell mondanom, hogy ez sem kevés. Ha jól akarsz előre tájékozódni, hetek, mire mindent felfedezel és még így tapasztalsz útközben váratlan dolgokat. Esetleges elő írások, egy jó, vagy elfogadható írás körülbelül 2-3 óra alatt készül el. Pláne, ha saját véleményt akarsz megfogalmazni még több, akkor is ha folyamatosan ütöd a klaviatúrát és nem nézel se jobbra, se balra. Nem iszol meg közben egy pohár vizet. Nem nézel rá az e-mail-dre. Nem tartasz semmiféle szünetet csak gépelsz, aztán jó esetben van időd visszaolvasni, mert az nagyon fontos tényező tud lenni. Szóval, bármennyire is szép semmit érő tevékenység az írás néhány ember szerint, egyáltalán nem az. Ki lehet próbálni. :D

Jó oldal: Tény, hogy ott írsz, ahol csak szeretnél, amennyiben van laptop és wifi a közelben. Ágyon fekve, földön ülve, medence mellett, kreatív szobában, vagy a bárpultnál.

Fényképek: Az előmunka részesei. Ugyanúgy fotózol, vagy képernyőmentést készítesz. Próbálod valamelyest érdekessé varázsolni az előzetes cikkedet is, hogy felcsigázd az érdeklődést, hogy legyen olvasód, vagy számodra elfogadható legyen, a cél teljesen mindegy ebben az esetben. A képekkel való babrálás megint csak idő. Erre azt mondanám, hogy egy olyan poszt, amin látszik, hogy nem összecsapott minimum 5 óra alatt készül el és ez még nem a plafon idő csak a minimum. Igényességtől, kreativitástól, hozzáállástól is függ.

A helyszínen töltött idő: Lehet ez 3 vagy 4 nap, de lehet ez egy hét vagy 10 nap is. Amennyiben az utazásod célja a munka, hogy ez a hivatásod, ezt a foglalkozást választottad magadnak nem szól teljes mértékben a lazításról. Persze szép dolog az emberi irigység, mert biztosan minden bloggernek ismerős mondatok, szófordulatok következnek, hogy irigykedünk rád, de jó neked, miből finanszírozod az utazásaid. Nekem se munkám, se lehetőségem, se képzettségem, se affinitásom, de te olyan szép helyeken jársz.. hogy csinálod? Én is akarooom! - no egy következő posztban, majd ez is lesz téma. 

Egy reakció:

1. Dolgozok érte! Ugyanis a lehetőségek kutatása is munka. Ugyanolyan foglalkozás, mint három műszakban bejárni egy gyárba. Csak mondjuk a három műszak után leteszed a lantot, ott hagyod a gondokat és úgy lépsz ki az utcára, hogy szabad vagy. Önmagad lehetsz. Egy blogger sokszor nem teheti ezt meg. Bár én hiszek abban, hogy hosszú távon az ember nem képes megjátszani magát, de azért lássuk be, mindenki a szebbik felét igyekszik elsőre mutatni. Ami egyébként egyáltalán nem probléma. Szerintem a siker kulcsa az alázat és hit. No meg, hogy bármit is válasszunk magunknak foglalkozásnak szívvel-lélekkel csináljuk. (A többit egy következő bejegyzésben.)

Sokan azt hiszik, hogy a blogger egy senki, mert nem kézzelfogható, amit csinál. Nem civil szakma, hanem csak egy hobbi, egy butaság, egy semmi. Pedig ez egyáltalán nem így van. Tőlem most teljesen elvonatkoztatva mondom ezt. Hiszen én nagyon kicsiben csináltam és csinálom a mai napig. Mert nem akarok közkedvelt lenni. Mert már nem akarok mindenkinek megfelelni, mert már nem akarok elég jó lenni.

Rossz vagyok.

Igen. Rossz író. Rossz utazó. Rossz blogger.

Hogy mire föl állítok ilyet saját magamról? 

A mai napig nem tudom jól beosztani az időmet. Képtelen vagyok legyőzni a fáradékonyságom, és képtelen vagyok felülkerekedni az engem ért vélt vagy valós sérelmeken. Rengeteg időt pazarlok múltelemzésre, a saját fájdalmam feldolgozására. Talán túl sokat is.

De mit csináljak?

Hisz ilyen vagyok.

Sosem állítottam, hogy tökéletes, amit csinálok. Egész biztos, hogy hibát hibára halmozok, mert vannak nálam népszerűbb énblogok, népszerűbb utazós írások, népszerűbb bloggerek. A celebek hobbi bloggerkedéséről meg nem is beszélve.

Szóval igen, kicsi is vagyok és rossz is. 

No és akkor mivan? 


Norina

Egri Útinaplóm

Holnapután lesz olvasható az Összegzésem a Hotelről.

A készülődés:

EGER I. - Tervezés.
             EGER II. - Eger-Szekszárd.
EGER III. - Szempontok.
EGER IV. - Hotel.
EGER V. - Top 7 látnivaló Egerben
EGER VI. - Útvonal.
EGER VII. - Egerszalók
EGER VIII. - Gabriella Eld.

A megérkezés:

Norina Egerben - Útinapló
Norina Egerben - Útinapló
Norina Egerben - Útinapló
Norina Egerben - Útinapló

Megjegyzések