Minden nap Valentin nap 104/365

Határátkelő!

A Beszélgetések I.

Nosztalgia

London első két hete

Eltelt az első két hét alatt kezdeti nehézségek sokaságával kellett megküzdenem. Mindenkinek egyénileg kell végigjárni az útját. Mindenkinek saját magának kell kitaposni az ösvényt és észrevenni a lehetőségeket. Tehát ez alól én sem lehetek kivétel. Lényegében senki nem tud segíteni, csak én saját magamon. Amit meg is kell tennem. Hiszen a céljaimat nem szabad elfelejtenem. Nos az első lépést megtettem, hiszen itt vagyok LONDONBAN! Egy olyan fantasztikus városban, ahol tényleg lehet érvényesülni bárkinek, ha nem adja fel. Sok a nehézség itt is. Nincs kolbászból a kerítés, és nincs aranyból a ház... De mégis valami megragadott. Valami, aminek én sem tudom a magyarázatát. Aki járt már itt, talán megért. Bár sok függ a könyéktől is. Nekem ebből a szempontból mázlim van. Elég gazdag részen van a szállásom, ebből kifolyólag félnem sem kell. Plusz, nem főúton, hanem beeső kis utcában. Már csak a munka hiányzik és akkor tökéletes lesz a boldogság. Annyi minden vár még rám, ebben a városban mindennap látok valami újat,minden nap tanulok, eközben meg élem  a hétköznapi  életemet. Főzőcskézek, mosok, takarítok, olvasok, kirándulok, fényképezek. Jó itt élni. De még milyen jó lenne, HA nem lenne az a bizonyos Ha! Most valahogy a világ minden keserűsége elkapott, most negativítás ami minket Magyarokat jellemez, kicsit engem is hatalmába kerített. Már több mint egy hete Angliában vagyok. Ami egyrészt nem adhatna okot panaszra másrészt mégis ad. Nos, az amúgy sem túl könnyű januári időszakban próbálok munkát keresni, megfogadtam, hogy a héten a találok is. Mert már szeretnék dolgozni. Erre most odavan a lábam. Pár napja olyan nagyon éles erős fájdalmat vettem észre, hogy csak nagyon bicegve és nem ráállva tudtam sétálni. Egy erős gyógyszer és az egész estés vizes borogatás hatására kicsit javult a szitu. Aztán most ismét fáj, bár annyira nem erősen, de csúnyán bedagadt és ami érdekes mindkét oldalán vérpiros. Pedig nekem ma munkát kell keresnem, nem fekhetek az ágyban. Remélem, hogy csak egy ficam vagy egy izommegnyúlás.
What could I write about 2014? I have planned everything as it happened? Or I have not planned anything and just went with the flow? I have been up and down? I will tell you in this post today. How was your 2013? What do you expect from 2014? Nos 2014 még csak most kezdődött el, de tele van meglepetésekkel, élményekkel, kalanddal. Ezek nélkül elég unalmas lenne. De nem bánom meg, hogy belevágtam, már most úgy érzem nagyon is jól tettem, hogy itt vagyok. Bár az elindulás nem könnyű, de senkinek sem az, sehol. Sem Ausztriában, sem Németországban, sem bárhol Európában, vagy Európán kívül. Viszont, aki nem vándorolt ki, nem dolgozott külhonban, az elképzelni sem tudja mennyivel másabb az élet a világban. Mindenhol küzdeni kell, mindenhol van előrelépési lehetőség, a kérdés ki merre akar haladni. Határozottan haladok a célom felé, mert teszek érte.Pár pozitív gondolat, olyan emberektől, akik alig ismernek, olyanoktól, akik igen keveset láttak belőlem mégis jobban ismernek illetve többet néznek ki belőlem, mind egy-egy olyan személy, akinek így kellene tennie. Nem akarok véleményezni, csak annyit mondanék, hogy ezeken a leveleken kívül sokan írnak teljesen vadidegenek is. Valaki jót kíván, valaki segítséget, támogatást szeretne. Mindenkinek mindig a lehető legjobb megoldást megpróbálva próbálok tanácsot adni. Soha senkit nem támadok hátba, mert én ilyen vagyok. Biztos bennem van a hiba, amiért a jó lelkűségem miatt, sokan úgy érzik számíthatnak rám. De amikor nekem kellene egy pár jó szó, nem feltétlen segítség, csak egy jó beszélgetés, egy barátkozás. Akkor olyan emberek bántanak meg, akiktől nem várnám. Az élet tele van meglepetéssekkel, és ezek bizony nem mindig kellemesek. Soha nem lehet tudni, ki az aki amikor kell az ember mellé áll. Annyi szent, hogy én nem változok, mindig segítek. Ha valaki rosszindulatúan visszaél ezzel, az már az ő baja. Mondjuk, a seggnyalásnál jobban semmit sem utálok. Szerencsére nem engem minősít, hanem az adott illetőt, ha szándákosan, direkt gonoszkodva, hazudozva, máshogy beállítva, a hátam mögött mást mond rólam, a szemembe meg bájcseveg... az ilyen ember az a legalja.. nálam.. nah de az ő sorai nincsenek itt... mert arra nem méltatom, hogy a blogomba belevegyem... De az biztos, hogy nagyon megkeseredett lehet, ha az tette boldoggá, hogy nekem "keresztbe tett"... Sajnos vannak irigy, rosszindulatú magyarok is. De van az ellenkezője is, mint az alábbi sorok mutatják. Köszönöm Nektek a biztatást.
"Szia Drága Kicsi Lány! Örülök, hogy nem adtad fel és újra nekivágsz az ismeretlennek. Fel a fejjel belevaló csaj vagy! Sok sikert és puszi! Andi!- írta: A. (Ezt a pár sort az üzenőfalamra az a sofőr írta, aki kivitt Ausztriába, meg haza is hozott onnan. Tehát összesen kétszer találkoztam vele.)
"Kívánom, hogy szerencsés és csodás utad legyen ide, a Világ egyik legszínesebb és legpezsgőbb fővárosába, Londonba! Kívánom, hogy úgy éld meg a mindennapokat, hogy egyetlen percét sem bánod meg annak, hogy itt lehetsz. Kívánom, hogy alakuljon úgy minden, ahogy eltervezted! London vár, London magába szippant, és ha Te is úgy akarod, London megtanít majd igazán élvezni az életet (...és persze utálni az időjárást) Hódítsd meg a Várost, szerezz új barátokat, tanulj megannyi nyelvet, fogadd el kultúrák tucatjait és érezd, amit otthon alig: a Világon minden kapu nyitva áll, Neked csak azt kell eldöntened, melyiken lépsz be végül. Kívánom, hogy sikerüljön, és hogy végre igazi otthonra lelj! Jó utat és boldog életet! Itt" - Írta: Á. (Ezt a pár sort egy olyan fiú írta, akivel 7 évvel ez előtt véletlenül hozott össze a sors. Nála töltöttem egy éjszakát. Nem kell félreérteni, baráti este volt. Színházba mentünk a családjával, nem volt hol aludnom ő meg felajánlotta, hogy nála alhassak. Azóta nem találkoztunk és nem is beszéltük, csak mostanában kezdtünk el újra, úgy kb. egy hónapja.)
"Szia Nóri! Most láttam,hogy Londonban laksz, tavaly én is voltam hosszú hónapokig. Nem tudom milyen szinten állsz az angollal és melyik town-ban laksz és hogy milyen munkával szeretnéd elkezdeni az ottani életed. De ha esetleg nem találsz munkát és nem vagy nagyon finnyás akkor tudok segíteni! Sok sikert Londonhoz! puszi" - írta: Cs. - (Csilla, a szobatársam volt egy kollégiumban, de vagy 5 éve már őt sem láttam és nem is beszéltünk. Nem vagyunk rosszban csak másfelé vitt az utunk. Magától írta a levelet, ő kezdeményezte.)
"Csajszii:) írj majd ha megérkeztél, Londonba amikor persze tudsz:) Vigyázz nagyon magadra! ne add fel akkor sem ha nehéz:) tanuld a nyelvet szerezz uj barátokat:) és majd megyek én is utáénnad:)" - írta: A. (vele még nem találkoztam, amerikai face-csoportomnak köszönhetően ismerkedtünk meg és tartjuk a kapcsolatot már vagy fél éve.)
"Drukkolok itt neked, hogy minnel hamarabb kapj munkat az a legfontosabb most, igaz? Sok sikert a munkakereseshez es mikor jo hireid vannak, ne feledd elosztani" - írta: M. (Ő Amerikában élő nyugdíjas, vele sem találkoztam, de az amerikai csoportomnak köszönhetően megismerkedtünk és nagyon jókat beszélgetünk)
"Szia!Megérkeztetek Angliába?" - írta: E. - (A legjobb barátnőm írta, rövid és lényegre törő.)

"Szia,örülök hogy tetszik itt,remélem hamar találsz munkát,de Londonba talán nem annyira nehéz.Hogy utaztál?" - írta: Á. - (Ezt egy fiú írta akit nem is igazán tudom honnan ismerek, mégis kedves szavakkal biztatott.)

Norina

Megjegyzések