Minden nap Valentin nap 103/365

Az eredeti Határátkelőn megjelent poszt kiegészítése!

Hét meg egy ok, amiért menj világgá, aztán gyere haza!

7 ok, hogy elfuss!

Lehet ebben az országban élni, vagy nem lehet? Lehet ebben az országban jól élni, vagy nem lehet?

Olyan sok cikket olvasni azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó az élet más országokban. Ami egyébként bizonyos élethelyetekben igaz is lehet. 

20 éves voltam, amikor először kulfoldre mentem élni. 

Egész egyszerűen úgy éreztem, hogy nincs helyem ebben az országban, el kell mennem. Menekültem. Szó szerint.. Ez az első utam a külföldi álomvilágban nem sikerült túl hosszúra. Hamar hazajöttem, sajnos. Biztos, a javamra vált volna, ha tovább maradok. De akkor ezt láttam jónak. Életem első repülése is ehhez az úthoz kapcsolódott. Ami egyébként nekem nagyon rémisztőnek tűnt. Hatalmas nagy gépezet, ami elrugaszkodik a földől. Jött az érzés, hogy mi lesz velem ezután.  Mi fog történni? - tettem fel magamnak a kérdést. Némán. 

Szerencsére a repülés élménye mély pozitív nyomot hagyott bennem. Remegtem a felszállásnál, de ahogy haladtunk egyre feljebb és feljebb egyre nagyobb nyugalom lett urrá rajtam. Elkeztem olyan biztonságban érezni magam, mint még utazás közben soha. A repülés nálam egy konfortzóna átlépést jelentett, hiszen egyedül ismerős nélkül indultam neki. 

Összeségében ez az út semmi rosszat nem nyújtott nekem, hiszen kaptam szállást, teljes ellátást és még zsebpénzt is. Fiatalon nyelvtanulás céljából ez a legjobb lehetőség, ha ez embernek nincs saját kerete az elindulára. Ebben a forában ugyan pénzt gyüjteni nem lehet, de kapcsolatot építeni viszont annál inkább. 

Biztonságosan szervezett formában mentem, volt egy itthoni rendszer, illetve egy kinti is. Tehát igyekeztem a hivatalos utat választani, hogy ne érjen kellemetlenség. 

A rendszer tökéletesen működött. Azt kaptam, amit lepapiroztunk.

Ez volt azaz utazás, amiben elindultam az önismeret útján.

Mindig is a jó szándék irányított, de néha el kell engedni bizonyos élethelyzeteket. 

Jött a kudarc élményidő előtt hazajöttem.. 

Bántott a dolog, de később egy nagyon pozitív időszak következett. 

Aminek, a miután vége lett összetörtem. :( 

Ellöktem magam mellől sok embert.

És ekkor derült fény arra ki is az akire igazán számíthatok. 

Rájöttem, hogy felszínes kapcsolatokra nincs szükségem. 
Meg olyan emberekre se, akik hátráltatnak. Szóval ez egy nagyon nehéz időszaka volt az életemnek. 
Szárnypróbálgatós időszak következett. Így kerültem Ausztriába szezonmunkára. 

Keményen kellett dolgozni. De végig csináltan.

Majd visszamentem, majd hazajöttem, majd Angliában telepedtem le.

Volt kecsegtető is abban, amit kinn láttam, meg visszataszító is.
Szóval, lehet itthon jól élni?

Lehet is, meg nem is. Még mielőtt kapnám a politikai hozzászólásokat, nincs köze a kormánynak az írásomhoz, sem semmilyen pártnak vagy egyéb dolognak, ami ezzel összefüggésbe hozható. Ez csak egy őszinte vélemény, arról, amit ma művelnek egymással emberek.

Nos, nem vagyok sem bölcs, sem okosabb senkinél, így hát azt sem mondom meg, hogy Neked mi a jó. Ezt döntsd el magad. 

Ne hidd, hogy bárkit is elítélek, mert nem ilyen vagyok! Mèg akkor sem, ha sokan ezt àllítjàk.

Szerencsére találkoztam kivételekkel is! De nagyon sok negatív példát is láttam. 
Nézzük csak...

Ha valaki azt fújja, hogy szar az ország, és annak a szavára, aki ezt mondja, hallgatsz, mert számodra ő a hiteles, számomra nagy valószínűséggel ő a hiteltelen. Mert nem vagyunk egyformák.

Egyébként amikor kinn éltem akkor se mondtam, hogy szar itthon lenni. Mert nekem nem volt az, de ki kellett próbálnom magam máshol is.  Ahhoz rájöjjek itthon a helyem.

Tehát nem vagyunk egyformák! 

Mi lenne, ha ezt egyszer és mindenkorra  elfogadnánk?

Ezzel csak arra cèloztam, hogy tùl sok a Magyarorszàgot sèrtô megnyilvànulàs!
Azért, mert én szeretek itthon élni, még nem vagyok gyáva, sem nyúl.
Azért, mert én elmertem indulni, és tudtam élni különböző országokban, még nem vagyok sem bátrabb, mint te, sem szerencsésebb. 

Azt hiszem ki kicsit egészíteném azt, amit ide leírtam, mert sokan velem azonosítják, pedig nem magambòl indultam ki. Aki ismer annak ezt nem kell magyaràznom. Csak sok emberrel talàlkoztam ès ôk ihlettèk ezt az íràst!

Egyszerű ember vagyok én is. Csak feszegetem a határaim. Hogy honnan van hozzá erőm? Hogy engedtem el a félelmet? Mi lesz ha?...
Hát így.
Könnyen.
Mindenki okoskodik.
Mindenki ész nélkül ítélkezik.
De mi a jó büdös francért tartjuk mi magunkat isteneknek? Ha egyszer halandó embernek születtünk.
Igen halandónak.
De közel sem gyászolónak. Mert sír a magyar eleget. Ez sem igaz.
Van magyar, aki nem sír. Csak az nem magyar, hanem kivándorolt hontalan.
Igen, még mindig hontalannak tartom azt, aki a pénzért egyedül a világban éldegél.
Hogy miért?
Az egész úgy kezdődik, hogy elhagyod a családod. Oké. Nem mindenkinek van szép családja, sem megfelelő érzelmi háttere, ami összekötné őket. De nekem azt ne mondja senki, hogy nem az a fontos, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek. Mindegy a rokoni viszony, lehet baráti is. Az embernek az igaz kapcsolatok adják azt a bizonyos pluszt, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben. Olyan nincs, hogy mindenkit utálsz, hogy nincs senkid, mert az ember társaslény. Tegyük fel, hogy se szüleid, se testvéred, se egy haverod. Se senki, aki ide kötne. Oké, elindulsz. Találsz valami kevés nyelvtudásos, monoton munkát, sok pénzért.

Mit csinálsz vele? (Sajnos egy nem kèt rossz pèldàt làttam. Persze lehet nem tudomàst venni a negatív oldalròl, de attòl mèg van. Lètezik. :()
 Eliszod ès? Igen sajnos ez nem a legjobb megoldàs, de aki igazàn körülnèz az làtja, hogy ez nem egyedi eset. Vagy annyira figyelsz minden fillére, hogy közben elfelejtesz élni. Gyűjtögetsz, hogy egyszer majd a sírba vihesd, amit összekapirgattál úgyhogy, dolgozol, alszol, dolgozol. Nem èlsz. Ès nem is adsz. Vannak kivètelek  termèszetesen. Olyanok, akik önzetlenek ès önmaguk tudnak maradni. (Sajnàlom, ha ùgy tūnik, hogy Vagy ott a másik verzió, családod van el kell tartani őket, elmész hónapokra, az asszonykának udvarolnak, te találsz egy csinos pincérlányt, kettős életet éltek és azt hiszitek, hogy ez a gyerekre nincs kihatással, nincs egy figy fenét! A gyerek nem hülye. Jól látja mi folyik körülötte. Hidd, el nem boldogítja, hogy megveszed a szeretetét a legújabb kütyüvel, amit kapni lehet a piacon. A gyereknek törődés kell. Nem az apuci pénze! Mert, ha valóban arra van szüksége az régen rossz. Mindennek ára van. Annak is, ha ezt az utat választod. Nyilván léteznek kompromisszumok, ha nem a világ végére mész csak a szomszédos Ausztriába. Pl.: hazajársz hetente, akkor még talán van esély az idill fenntartására. Mert hidd el egy gyereknek nem a legújabb isten tudja milyen szuper fon kell, hanem, az hogy mellette legyél, amikor megtanul biciklizni, úszni, vagy egy matek képletet. Én még az a generáció vagyok, aki felnőtt mobil nélkül. (legalábbis az általános iskolát tekintve) és teljesen jól éreztem magam csodafonok nélkül is. Mert fontosabb volt az esti sakk parti vagy társas, a közös játék, mint, hogy egyedül bújjak egy képernyőt. A mai gyereknek persze alap dolog a technika, de mellette ott kérdés miből is lesz a gyümölcs? Mikor minek van a szezonja? Ez ott milyen gomba? Hogy készül a sajt? és még sorolhatnám. De, ha már utazunk ott a világ mindenféle nációja, mindenféle kultúrája. Mit tudnak az olaszok, amit nem? Vagy hogyan élnek az angolok? Miben mások a szokásaik? Meséltél valaha, a családodnak, arról, amit láttál? Tapasztaltál, átéltél. Nem hinném. De miért nem? Beszélgetni kell, hiszen ez minden kapcsolat alapja. Higgy benne, hogy a minőségi idő a legértékesebb. Nem a látszat boldogság! Mindig azt vallottam, aki nem kérkedik, az tesz. Aki nem üvölti a világ felé, hogy ő mennyire szerencsés az valóban az. Aki nem mondja, hogy mennyit takarított, mosott, főzött, jaj de elfáradt. Az nem azt jelenti, hogy nem csinálja, csak teljesen természetesnek veszi. Mert minden nő, sőt ma már nem ritka, hogy férfi is végez házimunkát. Teljesen természetes. Hiszek abban, hogy aki csak mondja, az valóban csak mondja. Lóg a levegőbe a mondandója, mert várja érte az elismerést, de közben meg egy üres lufi. Semmi sincs mögötte. Aki viszont teszi a dolgát azon látod, hogy ő valóban így él. Harmóniában magával. És ez lenne a legfontosabb nemde?

Ahogy említetten a pro és kontra okok:
7 ok a futáshoz:

- a nyugat zöldebb kerttel rendelkezik. (Hogyne, mert ott nem kell nyírni, nem kell ápolni, nem kell rendben tartani. De kell, csak éppen nem okoz különösebb problémát.)
- a nyugat kevesebb esőt rejt. (Ott aztán mindig süt a nap. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mit számít, hogy ránk szakad az ég minden előjel nélkül. Hiszen az csak víz. Megszárad.)
- a nyugat nem sír. (Ott nincs baleset, sem fájdalom, sem csalódás, mindenki happy. Ugye ez még csak viccnek is rossz?)
- a nyugat laza. (Engedi a szélsőségeket, lásd minimális alkohollal való vezetés. Nem hinném, hogy követendő példa. És nem azért, mert mi magyarok nem lennénk képesek betartani azt a kis engedményt, mert be lehetne, csak éppen nem tudom, hogy többet használna-e, mint ártana?)
- a nyugat problémamentes. (Olyannyira, nincs terrortámadás, nincs szegénység, nincs munkanélküliség, nincs hajléktalan. Sajnos, még mindenhol vannak problémák, csak a mesében nincsenek.)
- a nyugat könnyű. (Könnyű munkát találni? Ez megér egy külön írást.)
- a nyugat aranyeső. (A pénz hullik az égből, mintha muszáj volna neki. Hol? Oda én is jövök.)
- a nyugat többet ad. (Miben?)

7 ok, hogy gyere haza:

(Ezeket nem magyaráznám. Azt hiszem, aki megakarja érteni az úgyis megfogja.)

- itt születtél, itt éltél, itt ismerős a város összes sarka.
(
- itt várnak a régi barátok.
- itt a legjobb a Gulyásleves.
- itt a legjobb a leinni magad a sárga földig.
- itt lehetsz újra gyerek.
- itt nem vagy kívülálló.
- Ez az egyetlen hely, ahol nem vagy Hontalan.

Norina: Norina Utazásai blog megálmodója, írója, utazó nomádja. A norinatravels insta oldal kezelője. Az Ausztriában, Vorarlbergben élő magyarok csoport anyja.

http://norinautazasai.blogspot.hu/

Egy lány a szomszédból


Megjegyzések

  1. Kedves Norina, én ugyan nem dolgoztam még külföldön, így csak feltevéseim vannak arról, hogy milyen lehet ott élni, dolgozni. Arról viszont konkrét tapasztalataim vannak, hogy itthon milyen. A barátaim és ismerőseim tapasztalatai alapján én azért látok egy hatalmas különbséget: igaz, hogy mindenhol küzdeni kell és dolgozni, de amíg itt Magyarországon vért izzad az emberek többsége, hogy napi szinten a megélhetését biztosítsa, addig tőlünk nyugatra a kemény munkának van eredménye...sőt, sok esetben tiszteletben és elismerésben is gyakrabban részesül az, aki jól dolgozik. Igazad van abban szerintem, hogy külföldön nehéz lehet mindig idegennek lenni, de a nyitott társadalmak többségében az emberek többsége nem helyi eredetű ...ezért gondolom, kevésbé gyűlölködnek, mint itthon, ahol aztán mindenféle kirekesztő előítélettel szembesülhetsz mindenhol (ha netán roma vagy néger vagy zsidó vagy). Ráadásul, napi szinten nyomják az ember arcába cinikusan, hogy lúzer (ha esetleg nem tud olyan jól helyezkedni, mint bizonyos jógatanárnők vagy díszlibák (csak hogy csúnyábbat ne mondjak)). Itt szinte esélytelen, hogy eleget keress a megélhetésedhez, netán még utazhass is. Vagy csak félretegyél pénzt. Nem hiszem, hogy a szülőknek olyan fantasztikus látni azt, hogy itthon maradó gyerekeik nem jutnak sehova, nehezen találnak albérletet, amit nehezen fizetnek ki, a belüket is kihúzzák a munkáltatók. Merthogy szép propaganda az, hogy munkaerőhiány van, de tény, hogy a munkavállalók többségét kiszipolyozzák. Mielőtt azt mondanád, hogy tanulni kell, meg munkát akarni, meg ilyen szép gondolatokat, elmondom neked, hogy itt, a vidéki Magyarországon bizony többdiplomás emberek sokasága él havi 150 ezer forintból (igen, tudom, hogy az átlag magasabb, de a gyakorlat egészen más), ha egyáltalán kap munkát. Nekem spec. három diplomám is van, és folyékonyan beszélek két nyelvet az anyanyelvemen kívül, és a diplomáim között van ún. piacképes is. De tudod, két gyerekkel, 40 felett *szhatom a diplomáimat. És tudod, lehet, hogy megalázó lenne külföldön esetleg lentről kezdeni, de akkor talán látnék reményt arra, hogy jobb lesz...csak a gyerekeimet nem vihetem, itthon meg nem hagyhatom/hagynám őket. Szóval, maradok itthon, követve a torrente-i okosságot: ha meg kell *szódni, akkor meg kell *szódni. És igen, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hol jobb neki, de egyrészt nem mindenki van ilyen döntési pozícióban, másrészt pedig igenis, az eddig hallott történetek és a saját tapasztalataim alapján úgy látom, hogy tőlünk nyugatra egy szorgalmas ember ezerszer jobban él ugyanannyi erőbefektetéssel, mint itthon. Persze, tudom, nem minden a pénz, de tudod, azért baromi idegesítő minden hónapban azon agyalni, hogy miből fizeted ki a számláidat. Még egyszer: dolgozok, nem felelőtlenül vállaltam gyereket, de sajnos szarul jöttem ki a válásból. És jó néhányan vannak körülöttem hasonló cipőben - persze, nem pont ilyenben, de közös, hogy kínlódnak. Ez a "gyere haza fiatal" szlogen egy rohadt nagy baromság. Max. kínlódni lehet hazajönni, hacsak nem kerested magad halomra külföldön. Kérlek, ne vedd soraimat bántásnak, egyszerűen szeretném, hogy lásd a másik oldalt is. Köszi a figyelmed :) üdv. Szilvi

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések