Minden nap Valentin nap 79/365

2014. nyara:

Útinapló

Az újdonság ereje, mert utazni jó.

 „Cool Traveller NEVER SLEEP!‟ A jò Utazó soha nem alszik!‟ - Norina


Biciklivel a Balaton körül


Egy újabb álom vált valósággá! Mégegy apró öröm ért az életben! Eddig a múlt eredményeiről meséltem, amik nagy hatással voltak rám.
Most felelevenítem egy régi túrám.

Íme a Balatoni Bringakörutam története:


Kezdjük talán a legelején. Egyik reggel arra ébredtem, hogy van egy olyan álmom, ami nem tárgyi jellegű, kézzel megfoghatatlan és ráadásul még a világ végére sem szükséges elutazni miatta. Hanem annál sokkal közelebbi ködkép, ami akarattal és kitartással mindenféle nagyobb erőfeszítés nélkül el is érhető. Mégpedig, hogy idén úgy szeretnék nyaralni, ahogy eddig még nem tettem. A vakációmat mozgékonyan töltöttem mindig is. De most másra vágyok, újdonságra van szükségem. Így hát eldöntöttem pihenés közben is aktívan tevékenykedek. Bicajra pattanok, és ha már bringázni támad kedvem, akkor erre a legjobb környezet a Balaton és a Balatoni bringakörút. Nem csak az ország legnagyobb tava, de Közép-Európáé is. Hiába szeretem az ottani hangulatot, hiába érzem az egyik városát, a második otthonomnak, mégis átgondolandó kellene, hogy legyen rögtön a legnagyobbal szeretnék-e kezdeni. Mindenféle szünet vagy pillanatnyi elbizonytalanodás nélkül egyértelmű IGEN volt a válaszom! Kitűztem célul és végig csináltam illetve csináltuk ketten a párommal. Hiszen nem csak én vagyok az őrült ötletekre vevő, hanem ő is. Tehát előzetes felkészülés nélkül is simán bevállaltuk. Hogy mi várt ránk, milyen kalandos volt az utunk, azt a mai nap folyamán olvashatjátok.

Először is talán azt fontos kiemelni, hogy semmi előképzettségünk nem volt. Én éveken át nem ültem biciklin, tavaly nyáron egyszer illetve mostanában, amióta van saját bringám. Ugyanis nem rendelkeztem vele egészen egy hónappal ezelőttig amikor is vettem egyet. :) Gondolhatjátok megálmodtam, hogy egy túrát, amihez az olyan alapok nem álltak rendelkezésemre, mint egy bicaj. Tehát az első lépés ennek beszerzése volt. KTM-t vettem. (Külföldről behozottat, használtan.) Gondoltam teszek egy próbát, aztán majd kiderül. Jelentem tökéletesen állta a sarat. De erről később. Hiszen lutri volt, előre nem tudhattam, hogy mennyire lesz tartós, hogy bírja majd a terhelést. Viszont érdekes, hogy éveken át bicaj nélkül éltem, és most hirtelen körbe szeretném tekerni a Balatont, mert miért ne. :) Egyik pillanatban még kerékpárom sincs, a másikban már körbe tekertem a Magyar Tengert.
Igen ám, de hosszú volt az idáig. Valahogyan el kellett indulni. Tolna megyéből a bicikliket elvinni Somogyba tetőtéri tartó nélkül. Ez volt az első lecke. Szerencsére két autóval meg tudtuk oldani. Hogy Ti is értsétek röviden: Anya+Apa, mentek mamához, aki közel lakik Siófokhoz, ezért ők az én autómmal elvitték a dolgainkat, amíg mi bepasszíroztuk a kerékpárokat a párom kocsijába. Így mentünk el majdnem fokig, 19.-én délután. Aztán 20-án reggel, felvittük Siófokra a bicikliket, én pedig visszavittem az autót a Mamámhoz, és anyuékkal mentem vissza fokra, az indulásunk helyszínére. (Két bicaj mellé két emberen kívül semmi más nem fért az autóba.) Rögtön esős idővel indultunk, ez kicsit bosszantó volt. Bár azért szerencsénkre, nem cipekedtünk aznap, mert akkor még a szüleim elmentek Balatonfüredre a kocsival, így nekünk csak a tekeréssel kellett foglalkozni. (Egyáltalán nem bántuk) Bfüreden pedig találkoztunk velük a kempingnél. Így volt lehetőségünk a nagy sátorunkban aludni. Szükség is volt rá, hiszen hatalmas vihar került fölénk az éjszaka közepén, dörgés, villámlás kíséretében. A sátrunk előterében elfértek a cangáink is, így nem okozott különösebb kellemetlenséget az első esti vihar. Nem úgy, mint az utolsó. No, de erről később.
Bringatúra Rajt
Megérkeztünk a hajóállomáshoz, ahol bicajra pattantunk és elindult a mandula. 2014.08.20.-án 10:00-kor indultunk Siófokról és Balatonvilágos felé vettük az irányt. Balatonakarattyán, Balatonkenesén, Balatonfűzfőn rövidebb időkre megálltunk nézelődni, fényképezni. Aztán jött Csopak és Balatonfüred, ahol már az éjszakát is töltöttük. Ez volt az első nap.
Eredetileg a Balatontourist Camping Europa-ban aludtunk volna. Rendezvény miatt telt házuk volt, így csak parcella állt rendelkezésükre, ezért úgy döntöttük tovább megyünk. Bár érdekes, hogy az ember azt gondolná, ebben a világban már csak a kényelem számít és a kemping elvesztette jelentőségét, értékét. Tévedés! Ha jól saccolom, már elmúlt 10 éve annak, hogy én kempingben aludtam volna. Nem azért mert rossz, hanem egyszerűen azért, mert nem olyan közegben mozogtam, akikkel lehetett volna menni. Így hát nem is tudtam mi hiányzik egészen mostanáig. Tetszett, hogy családok, fiatalok, idősek egyaránt ezt a szállásformát választják. Ez azt jelenti számomra, hogy van még remény. a Balatontourist Zrt. Füred Kemping-ig, ahol szintén csak parcellát tudtak rendelkezésünkre bocsátani. De úgy voltunk vele, hogy ott jobb lesz, mert közelebb voltunk a városhoz. Két személy, egy autó (a szüleim jöttek a kocsimmal) és a nagy sátorhely került nekünk 6000 ftba. (4000 a személy, 2000 a parcella fele, a szüleimnek ugyan ez arra az estére) Ez nem mondható olcsónak, viszont megéri kifizetni, mert korrekt a fürdő és a toalett, láthatóan tisztán tartják, és elég tágas helyen komfortosan zuhanyozhatunk itt. Számomra ez fontos nézőpont. Sajnos ez nem minden kempingre igaz. No, de ne szaladjunk ennyire előre. Tehát Bfüred sátorállítás, elkészülődés, hiszen akkor még volt csomagunk, a kocsi hozta helyettünk. Másnap már kénytelen voltam a negyedére csökkenteni a ruha mennyiséget, hiszen ekkortól már mi cipekedtünk. A bicaj elbírta így hát mi sem tehettünk mást. Kis kétszemélyes sátorral folytattuk utunkat, két hátizsákkal, az én oldaltáskáimmal, két matraccal, a NIKON D5100-al és nagyjából ennyi volt nálunk. (A kis sátor is 20 kg körül mozog, de a bicikli meg se rezzent.) A Tagore sétányon vacsoráztunk egyet, majd megnéztük a tűzijátékot és visszamentünk aludni. Éjjel ránk szakadt az ég. Dörgött, villámlott, esett.... :S Nem is sikerült elaludnom, féltem, de a sátor remekül bírta a sarat. Duplán véd. Előnye a nagyobb méretűnek, hogy a cangák is beférnek alá, pocsolya helyett egy sátor aljra lépünk, hozzá tartozik egy kis előtér, nedves fűtől és akár esőtől is véd, ami jó, mert nyugodtan lehet reggelizni, nem kell kapkodni. Stabilabb érzést kelt.

Második nap


21-én reggel szintén szitáló esőben indultunk és ráadásul a legnehezebb szakasszal álltunk szemben: Tihannyal! Elindultunk felé, de visszafordultunk és inkább kihagytuk. Mentünk tovább Badacsonytomaj irányába. A hozzánk hasonló kezdőknek azt javaslom, hogy vagy szánjon egy külön napot Tihanyra, vagy kerülje el, mert az nem csakhogy plusz km, hanem még legemelkedősebb szakasz is. Nincs nagy gond, ha elkerüljük, hiszen dombokból így sincs hiány az északi oldalon és csomagokkal nem túl kellemes ez a rész. Mégis azt mondom, hogy megéri. Ekkor még a hátitáskáinkat a vállunkon vittük, másnap már a bicajra kötöztük őket. Nagy megkönnyebbülést jelentett ez. Csütörtökön úttközben a révfülöpi mólón ettünk egy jót. Sétáltunk kicsit és gyönyörködtünk a tájban. Izgalmasabb, érdekesebb, kecsegtetőbb az északi part. Valahogy ott az emberek is kedvesebbek, barátságosabbak, egyszerűbbek a szó jó értelmében. Elnézést a kifejezésért, de az általam is preferáltabb délipart sokkal sznobabb benyomást kelt az északinál. Ez akkor tűnt fel, amikor Zamárdiba érkeztünk. De erről később, hiszen hol vagyunk még a déli parttól. Ezen a felén több a vasúti átkelés, és több a "hegy" egyszóval érdekesebb a táj. Van hogy útszélén, van hogy házak között vezet a bringa körút. Változatos bringautak, pazar tájak, titkos strandok, olcsó badacsonyi fröccs, kempingek, anekdotázó helyiek, kis millió őrült bicajos, akit nem zavar hogy fúj vagy éppen esik, sőt az sem ha süt a nap. Mindenki csak teker. Mozog. Él. Aki autóval kerüli meg kimarad abból, hogy saját magát, képességeit, tűréshatárát, akaraterejét tesztelje. Hozzáteszem voltak pillanatok, amikor szidtam magam, mint a bokrot.

Azoknak akik nem hittek bennünk, a kételkedőknek, akik azt hitték nem fogjuk bírni, mindenkinek azt gondolta úgyse megy. 
Norina

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések