Minden nap Valentin nap 94/365

Norina szemmel.

Az újdonság ereje, mert utazni jó.

 „Cool Traveller NEVER SLEEP!‟ A jò Utazó soha nem alszik!‟ - Norina


2013. december
Ekkor már élni készültem Londonba és nem egyedül mentem. Ekkor már egy párt alkottunk a férjemmel. Közösen vágtunk bele ebbe a túrába. Nagyon szerettük. Ugyanakkor vannak dolgok, amik hazahozzák az embert. Ismét egy kis nosztalgia. Így vacilláltunk mi mielőtt útnak indultunk.

Észak vagy Dél dilemma


Roppant nehéz időszak előtt állok. Kemény helyzetbe csöppentem, mondhatni megint a nehezebb utat választottam. Mindig olyan kihívásokba vágom bele a fejszém, amik nem törnek utat egykönnyen, nem nyílnak meg csak úgy. Tenni kell értük, tenni, de mit? Elöntötték az agyam a kérdések. Milliónyi apróság. Lényegtelennek tűnő szöszökkel van tele a buksim. Nem tagadom, tegnap egy pillanatra meginogtam. Megkérdeztem magamtól: Normális vagyok én? - Kell nekem ismét a bizonytalan? Bizony, a válasz igen volt. Kell ám, de még mennyire. Kockáztatással lehet nagyot bukni, de ugyanekkorát nyerni is. Persze előre nem tudhatjuk mitől is nyerhetünk és mitől veszíthetünk. Pont ez a játék lényege. Dönteni kell. Én döntöttem, és tartom is magam az elképzeléseimhez. Addig keresem az utam, amíg egyszer meg nem találom. Megyek előre, amíg csak azt nem mondom, most itt vagyok otthon. Az életet nem lehet végig unni, hiszen az élet az egyetlen lehetőség a boldogság megtalálására.

   Mert a létezés, már önmagában is nagy öröm, az hogy vagyunk, az hogy írhatok Nektek, az hogy olvastok, az, hogy szerető családom van és barátaim. Ezek mellett jönnek a plusz dolgok, az élmények, amik nélkül minden sivár lenne és egyhangú. Az élményekért utazok, azért, hogy megismerhessek másokat, azért, hogy lássam miről maradok le, azért, hogy tapasztaljak, beszélgessek. Nyitni kell, mert a bezártság bizony elég fojtogató. Azzal sincs gond, ha valaki egy faluban éli le az életét. Mert nem vagyunk egyformák mi sem, ahogy az életben semmi sem. Ez a legjobb benne, megkeresni a saját örömforrásunkat. Nos én keresem az enyém gőz erővel. Ezért lehet utálni, ezért lehet szidni, ezért lehet bántani, mégis erre vagyok büszke. Ki akartam lépni a keserűségből, megakartam szabadulni a rossz érzésektől, csak a jó foglalkoztat, csak az ami feltölt és ami megnyugtat. Kövezzetek meg egész nyugodtan, amiért ugrálok a világban. Ettől még jelenleg nekem ez az életem és ezt szeretem. Én nem azt tartom érettnek aki 20-on pár évesen férjhez megy, igen rövid kapcsoltba gyereket szül és aztán meg szenved, és ezt a gyereken vezeti le. (Vannak kivételek és nagyon boldog párok, akik egymásra találnak és rögtön tudják, hogy mit akarnak. Vannak akiknek sikerül.) Viszont nem hinném, hogy ez a jellemző. Szóval szerintem néha meggondolatlanság beleugrani valamibe, hogy aztán 3 éven belül válás legyen a vége, és ez bizony gyakoribb a kelleténél. Hogy mi az oka? Nem fejtegetném. Nem vagyok kompetens ebben. Viszont azt tudom, hogy nem érzem magam kevésbe érettnek azért, mert még nem szültem. Sokkal inkább azt érzem, hogy minden egyes kimozdulással érettebb leszek.

   Minden utazás tanít valamit, minden utazás ad egy tapasztalatot, minden utazás bölcsebbé tesz. Azt mondják a bölcsesség a korral jár, szerintem pedig a megszerzett tudással, ami nincs korhoz kötve, csak eseményekhez és különböző hatásokhoz. Át kell élni mindent, hogy aztán levonjuk a magunk kis következtetéseit. 10-ból 9-en Észak pártiak, a 10. pedig azt mondja rá: gettó. A 10. dél párti és azt mondja az a legszebb környék és legbiztonságosabb. Kérdés: Kinek higgyek? válasz: egyiknek se! Majd a saját szememnek. Nos ismét útnak indulok. A cél nem más, mint London, az Egyesült Királyság, azaz Anglia fővárosa. Csodás szigetország még csodásabb lelke ez a város. Tengernyi emberrel, megannyi kultúrával párosítva. Egy igazi világváros. Szeretnék nem turistáskodni, szeretnék belefolyni az ottaniak mindennapjaiba. Hiszen élni megyek, nem nyaralni.Az első és talán legfontosabb, és talán nekem a legkeményebb része az előkészületeknek. Megtanulni egy új nyelvet majdnem a nulláról, ez nem más, mint az angol. Így annyit elárultam, hogy angol területre terveztem menni. A németekből egy kicsit elég volt most más kihívásra vágyom egy újabb nagy kalandra, amit szintén egyedül fogok végig csinálni és azokkal akiket utazás közben megismerek. Amíg a tanulás folyamata zajlik azért kisebb utakba belevágok, de még nincsen semmi lefixált dolog. Majd ahogy jön spontán. Nah de KALANDRA fel!! Úgy gondoltam, hogy csináljuk együtt végig. Minden lépésemet a célom eléréséig végigkövethetitek a blogomon keresztül.

Norina

Megjegyzések

  1. Sok sikert kívánok az úthoz! :)
    Érdekes, hogy pont ezt hoztad témába, mert én is London déli részén éltem egy rövid ideig, South Crydon-ban. Én férfi vagyok, nekem nem volt ott gondom senkivel, de ott rengeteg afrikai él és egy egyedül sétálgató lánynak azért tényleg veszélyes lehet az a környék. Főleg éjszaka.
    Egyébként egy javaslatom is van a bloghoz, néhány sortörést rakhatnál bele, mert így elég rossz olvasni, hogy csak így egybe folyik az egész. Vagy az egész szövegdoboz lehetne kicsit keskenyebb.

    VálaszTörlés
  2. Ez meg pont ide illik, most láttam az origón:

    http://www.origo.hu/utazas/hirek/20131219-egyedul-utazni-nokent.html?sec-top

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések